Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Spira György: A honti álorcásdi

S evvel a próbálkozással sokra persze nem mentek, hiszen Batthyány, akinek bizonyára okádhatnékja támadt a fenti sorok olvastán, még csak válaszra sem méltatta a honti uraságok „örömriadás"-ba burkolt magyarázkodását. Ez azonban a felirat szerzőit egyelőre legkevésbé sem bírta rá arra, hogy letérjenek az általuk legújabban választott ösvényről. Ellenkezőleg: ha akadt e hazában ember, akit ők még Batthyánynál is szenvedélyesebben gyűlöltek, akkor az Kossuth volt: s mégis teljes egyetértést mutattak, mikor a megyebeli ellenzék egyik hangadója, Boronkay Lajos három nap múlva azzal a javaslattal fordult a megye állandó választmányához (amelyet az előző közgyűlés a diétán felmerülő kérdések rendszeres megvitatására küldött volt ki a maga soraiból), hogy „miután Kossuth Lajos honboldogító polgártársunknak irodalmi és politikai pályáján úgy a monarchia, mint magyar ország jólléttének békés átalakulás útjáni előteremtésében s a szeretett köz haza felvirágzásában tanúsított fáradhatattlan buzgósága és szerzett érdemei nemcsak mindenki előtt ismeretessek, de szerencsés sikeröknél fogva halhatatlanok is lennének, hazánk pedig más hazák hála intézvényivel mint eddig nem bírna: utasításul adassék [a megyét képviselő] országgyűlési követ uraknak, hogy fennevezett halhatattlan érdemű polgártársunk érdemeihez méltó s maradékinek szolgálandó országos megadományoztatását még ez ország gyűlésén sürgessék, s ezen indítvány.... pártolására valamennyi testvér megyék is felszollítassanak". Maga a választmány pedig nemcsak hogy „köz lelkesedéssel" fogadta az előterjesztést, hanem a hízelgő szóvirágokat még szaporítani is jónak látta, leszögezvén, hogy azért járul a javaslathoz, mert ismeri ugyan „a megye közönsége Kossuth Lajos fáradhatattlan buzgalmú polgártársunk szerénységét, melynél fogva ő semmi magán embernek — legyen az koldus vagy király — lekötelezettje lenni nem akar", de „erősen" hiszi, hogy „illy classicus lélek polgári kötelességéhez képest a hazának lekötelezetjévé magát tenni nem átalandja..."

7 Más kérdés, hogy ennek a határozatnak a foganatosítására végül mégsem került sor. S hogy miért nem, azt pontosan nem tudjuk, de gyaníthatjuk. Valószínű ugyanis, hogy nem sokkal e március 27-i választmányi ülés lezajlása után már Ipolyságon is értesültek azokról a megyei igazgatás megújítását célzó kétrendbeli törvényjavaslatokról, amelyeket a következő napon, 28-án éppen Kossuth terjesztett az országgyűlés elé; s szövegükből a honti vezetők már kiolvashatták, hogy a rájuk leselkedő veszélyek mégsem olyan nagyok, mint amekkoráknak első ijedelmükben képzelték őket. Hiszen e törvénytervezetek egyikének az elfogadása esetén az eddigi — rendi alapokon nyugvó — megye közgyűlések szerepét a jövőben ugyan népképviseleti úton választandó testületek vették volna át; de — mert Kossuth azon volt, hogy a megyék irányítása a közgyűlések népképviseletre alapozása ellenére ezután se kerüljön sehol a hatalomból eddig kirekesztett elemek s kivált ne kerüljön nemzetiségi politikusok kezébe, hanem továbbra is a magyar nemesi vezetőréteg reprezentánsainak a kezében maradjon — a másik általa szövegezett törvénytervezet szerint az országgyűlés egyidejűleg azt is kimondotta volna, hogy „a megyékben a legközelebbi országgyűlés intézkedéséig tisztújítások nem fognak tartatni, kivévén, ha egyes megyének közigazgatási viszonyai azt halaszthatlanná tennék, melly esetben a tisztválasztást a belügyek ministeriumának rendeletére az illető megye képviselő gyűlése fogja megtenni".

8 Ezeknek a kossuthi javaslatoknak a megismerése után tehát Hont megye urai már szükségtelennek érezhették, hogy oly arcpirító módon megalázzák magukat a kidolgozásukra vállalkozó „classicus lélek" előtt, mint azt 27-én kezdeti fejvesztettségükben elhatározták volt; habár aggodalmaiktól pillanatnyilag még mindig nem szabadultak meg egészen. Azt ugyanis a március végi napokban még nem tudhatták, hogy az országgyűlés a megyék nemesi vezetőrétegének birtokában lévő hatalmi állások körülbástyázására a következő héten, a szóbanforgó törvénytervezetek megvitatása során még a Kossuth által indítványozottaknál is messzebbmenő rendszabályokat fog alkotni: hogy egyelőre el fogja mellőzni a megyei közgyűlések teljes népképviseletre alapozását s a közgyűlések feladatkörét további törvényhozási intézkedésig olyan 92