Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Miskolczy Ambrus: Teleki László szereplése a reformkori Erdély politikai életében

hogy elejét vegye az évtizedes marakodásnak és részben a saját anyagi érdekeire, részben a kereskedők a társadalmi hasznosságára való tekintettel már 1834-ben követutasításban adta, hogy „a zsidókra nézve hozattassék egy a mostani idő szelleméhez alkalmaztatható törvény." Feltehetően hasonló módon fogalmazott pont került be az 1841 -i követutasításba, mert Teleki erre hivatkozva sürgette a zsidóemancipációt célzó törvényt. Ez a beszéde nem maradt fenn írásban. A helyi sérelmek orvoslásánál a polgári jövő képe vezethette, mert más alkalommal a teljes vallás és lelkiismereti szabadság mellett így érvelt: most még keresztény és zsidó nem köthet házasságot, ám „engedjék meg törvényeink, hogy keresztények zsidókkal házassági életre léphessenek, amalgamoladjanak ennek következtében a zsidók velünk össze, minta különféle keresztény felekezetűek egymással amalgamolodtak, amint ez sok más országokban már igen helyesen megtörtént, akkor szeretném tudni, mit fognának azon rabinusról mondani, ki a vallásosság ürügye alatt azt ami már oly szépen összeolvadt, egymástól ismét elválasztani törekednék, s magát családi viszonyokba elegyítve testvért testvértől, apát fiától, férjet hitvesétől elidegeníteni működnék!!! Tudom bűnöst kiáltana reá az egész haza, és pedig a legsúlyosabb értelemben! mert ilynemű tettek a honra nézve mindenkor csak vészesek s a legkártékonyabb befolyásúak lehetnek!"

85 Teleki jövőképe aligha fedte pontosan küldőinek jövőképét. Ember és szerep viszonyára éppen ezért ezek az utóbbi megnyilatkozásai vetnek élesebb világot. A szerepét előíró követutasítás ugyanis — paradox módon — nem említette az ortodox vallás törvényesítését és a zsidó emancipációt sem így képzelhette küldőinek nagy része. Az 1847-i követutasításban nem is tértek vissza ezekre a kérdésekre. Viszont mégsem kötötte meg Teleki kezét a fogarasi közvélemény. Az 1841—3-i diéta folyamán inkább a reformellenzék mellett haladt, mintsem ellene dolgozott. Amikor az ellenzék 1842 tavaszán-nyarán végre társadalmi reformtörekvésekre szánta el magát és ennek biztosítása érdekében a követek pótkövetutasítást kértek és ezeket a törvényhatóságok megküldték egymásnak, akkor Fogaras ha nem is kezdeményezett, nagyjában-egészében támogatta Udvarhelyszék pótkövetutasításba foglalt állásfoglalását. Támogatta azt a javaslatot, hogy minden városi polgár és birtokos személy hivatalképes legyen. Ennek értelmében készült el az az ellenzéki törvényjavaslat, amely a konzervatívok legnagyobb felháborodására kimondta, hogy a guberniumi titkárságnál magasabb tisztségek betöltésére is jogosult a nem nemes. Fogaras vidék is pártolta még a paraszti tulajdonszerzés lehetőségének biztosítását célzó javaslatot, és ezzel közrejátszott abban, hogy tárgyban a diétán aztán igazi elvkimondó törvényjavaslat készülhessen. Azt persze nem támogathatta, hogy a nemesek is részt vegyenek az útkészítésben, mert a boérok legnagyobb sérelemnek tartották, ha őket ilyen paraszti munkára fogták, s miután úgy is adót fizettek a közgyűlés általános útvámot javasolt és ezzel elfogadta a közteherviselés elvét. Viszont — nyilván a fenti meggondolásból is — elutasította Udvarhelyszéknek azt a javaslatát, hogy a törvényhozás törölje el a „parasztok" testi büntetését.

86 Teleki László nem is annyira azt érezhette, hogy Fogaras vidék elég ingatag bázisa az ellenzéki reformpolitikának, hanem inkább azt, hogy a kormányzat szegül ellen a polgári nemzeti átalakulást célzó törekvéseknek. Igaz, hogy az uralkodó bátyját, Teleki Józsefet nevezte ki gubernátorrá, annak ellenére, hogy nem ő kapta legtöbb szavazatot és Bécsben tudták róla, hogy konzervatív létére mennyire rokonszenvezik a liberálisokkal. A reformellenzék viszont hiába hírlelte, hogy társadalmi reformtörekvéseit támogatja a kormányzat, ez nem fogadta el az elvkimondó törvényjavaslatokat. Igy az ellenzéki sajtó már az 1841—3-i reformdiéta vége felé bevallotta elszigetelődését. Az ellenzék látta, és saját bőrén tapasztalta, hogy ha nem tud sikert felmutatni, a nemesség nagy része elfordul tőle, hiszen a polgári átalakulás nem hozza majd meg és már nem is Ígérheti a nemesi szabadságok reneszánszát, a Magyarországgal való unió pedig a paraszti érdekeket is szolgálja, amikor sor kerül a paraszti és földesúri viszony immár elkerülhe76