Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Miskolczy Ambrus: Teleki László szereplése a reformkori Erdély politikai életében

Teleki László, akiben az ország közvéleménye a jogértés becsületért életét kockáztató férfiút tisztelte, nem véletlenül akart jogtudós lenni és nem véletlenül nevezte magát filozófusnak. 1837-ben kitűnt az országos sérelmeket kifejezésre juttató latin nyelvű felirat megszövegezésében. Beszédeiben — az országos vagy törvényhatósági sérelmek jelzése után, ahogy azt követutasítás előírta — olyan elvi fejtegetéseket szőtt bele, hogy mindenkinek látnia kellett a sérelmi politika mögött a régivel gyökeresen szakító új igényét. Tette ezt úgy, hogy a kormányzat ne használhassa fel megnyilatkozásait az ügyet veszélyeztető megtorlás ürügyeként. És úgy látszik, hogy a radikálisabb megnyilatkozások magát a hatalmat is kompromisszumra ösztönözték, ami úgy sikerült, hogy Deák Ferenc állítólag mesterműnek nevezte a diétát. Annál is inkább, hogy az ellenzék úgy érezhette teljes erkölcsi győzelmet aratott. Túlbuzgó konzervatívok ugyani§ Estei Ferdinánd főherceget gubernátorrá szerették volna választóm, dB — többek között Teleki László működésének az eredményeképpen is — a főherceg nem kapott annyi szavazatot, hogy bekerüljön azon jelöltek közé, akik közül az uralkodónak kellett kineveznie a gubernátort. (Azt persze már nem tudták Erdélyben, hogy amikor Metternich tudomást szerzett az egészről, erősen megdorgálta a főherceget, hogy szereplésével kompromittálja az uralkodóházat, oly annyira, hogy az államkancellár még azt is feltételezte, hogy maga az ellenzék kezdeményezte Estei Ferdinánd jelölését.)

63 A siker tudatában Teleki László erdélyi partiumi, illetve követként akart bekerülni az 1839/40-i magyarországi diétára is. Az uralkodó ugyanis elfogadta az 1832—36-i pozsonyi országgyűlésnek azt a törvényjavaslatát, mely a szűkebb értelemben vett Magyarországhoz kapcsolta a közigazgatásilag az erdélyi nagyfejedelemséghez tartozó — és a pozsonyi törvény ellenére továbbra is ennek keretei között maradó — ún. Partiumot, mely négy megyéből állt és ezek egyikének, Közép-Szolnoknak a követeként szeretett volna Teleki fellépni. Csakhogy a főispán azzal akart Bécs előtt érdemeket szerezni, hogy egyszerűen megakadályozta a követválasztó közgyűlést. Arra hivatkozott, hogy Teleki megvesztegette a szavazókat. A botrányt követő nyomozások eredményei hiába hazudtolták meg a főtisztet.

64 Teleki ezúttal nem léphetett fel a „nemzet" képviselőjeként az alsóházban, hanem születési előjogával élve a főrendiházban, melyben — mint hangoztatta — az arisztokrácia „csak önmagát" képviseli. Bár az erősen kisebbségben lévő főrendi ellenzéki csoport tagja lett, úgy érezhette szabadabban beszélhet. Kevesen szóltak olyan élesen az uralkodói abszolutizmus ellen mint ő, akit most már „egyik legveszélyesebb" ellenfélként tartottak számon Bécsben, megjegyezve róla azt is, hogy korántsem volt annyira elégedett, mint a megyei ellenzéki követek, azzal a kompromisszummal, amely az uralkodó és a „nemzet" között létrejött.

65 Ekkor, a hatalommal szembeni sikerek és a tőle elszenvedett kudarcok időszakában írta — a bevezetőben említett — Kegyenc című drámáját. Hangsúlyozzuk a politikai siker és kudarc élményének meghatározó szerepét, mert a dráma azon értelmezésével értünk egyet, mely arra teszi a hangsúlyt, hogy csak „magyar ember írhatta, akiben a politikai problémák egyéni élménnyé váltak";

66 magyar, amennyiben akkortájt Kelet-Közép-Európában Magyarországon lehetett a legdifferenciáltabb politikai közélet. Ugyanakkor magyar volta fogadtatás is, a világtörténelmi szinten értelmezett politikum nem érdekelte a nagy közönséget, amíg a teoretikusan gondolkozó Széchenyi István és Eötvös József sokra tartotta a darabot, amelynek alapgondolata mégis sokakat foglalkoztatott és az említett jogtanár, Kövy Sándor főiskolai előadásában is fellelhető.

67 A hanyatló Rómát állítja színpadra Teleki László, aki a Habsburg-birodalom helyzetét is az egykori császárság vergődéséhez hasonlatosnak látta. A politikai erkölcsök romlottságának színrevivésével saját korát akarta figyelmeztetni, anélkül, hogy a napi politikára utaló célzásokat, primitíven aktualizáló megjegyzéseket engedett volna meg magának.

68 Főhőse a darab 71