Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Miskolczy Ambrus: Teleki László szereplése a reformkori Erdély politikai életében

tektó'l mentes morállal társuló racionalizmus „jó emberré, jó Polgárrá és a köz Társaság munkás tagjává" emelnek.

55 Erről az eszmei alapról indulva Teleki László nagyobbik fia, József a magyar történettudomány egyik klasszikusa, olyan konzervatív államférfiként lépett fel a politikai életben, aki a liberálisokkal szorosan együttműködött. Vajon mennyire egyszerűsítjük le az egyéni állásfoglalás és döntések magyarázatát, amikor úgy véljük, hogy az ifjú Teleki Lászlónak, akit apja helyett bátyja, József is nevelt, a moralitással átszőtt szellemi tájékozódás és fogékonyság jelzett struktúrájával már a politikai liberalizmust kellett választania. Származása is predesztinálta arra, hogy átélje azt, amit kedves tanára — a felvilágosodás és a liberalizmus közötti folytonosság jellegzetes képviselője

56 — Kövy Sándor Sárospatakon tanított! a törvényhozó ,,az erkölcsi kötelezettségeket a jog kötelezettségeivé teszi."

57 Azért nem élhette át a választás dilemmáit, mert azonosult a „korszellemmel." Saját szereplését kötelességteljesítésként jellemezte. Aki az értékek transzcendenciáját vallotta, önmaga megtagadása nélkül nem tehetett volna mást. Mindebben még élete két fontos mozzanata is közrejátszott. Az egyik az, hogy nem tanulhatott Göttingában, mint apja, nagyapja, mert a metternichi politika az egyetemjárásnak ezt az útját a maga tilalmaival előle is elzárta. A kiváltságolt arisztokrata így maga is megérezte, hogy mit jelent a kiszolgáltatottság és egy életre meggyűlölte azt a politikai rendszert, amelyben az egyént spicli jelentések alapján értékeli a hatalom. A megaláztatás érzését már nem ellensúlyozhatta, de élményének intellektuális feldolgozásában annál inkább segítette az, hogy mégis kijutott külföldre. Berlinben a nagy liberális professzorok előadásait hallgathatta. Az elkötelezettség érzését pedig csak erősítette benne az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia bizalmát előlegezve tagjává választotta.

58 Igy aztán, amikor alkalma nyílott rá, az 1837—38-i erdélyi diétán a nyilvánosság előtt tett hitet a liberalizmus mellett, azt hangoztatva, hogy 19. század „feladatja azon közfalakat lerontani, melyeket ember és ember közt a balítélet emeK"

59 Hogy e „feladat" megoldása mennyire a politika művészetének kérdése, azt most annak gyakorlójaként közelről láthatta és tapasztalhatta. Erdélyben tanulhatta meg igazán, hogy „ha cselekedni akarunk, jelen körülmények természetéből induljunk ki, nem régi viszonyok emlékéből."

60 Mégis ettől elszakadni nem lehetett, sőt csak azt felhasználva lehetett előre lépni. Teleki László, mint mindegyik diétái követ, kész politikai programot kapott az ún. követutasításokban, amelyekben a marchális pontosan előírta, hogy az egyes kérdésekben miként foglaljon állást. Fogaras perifériális helyzetéből következően nem tartozott a liberális törvényhatóságok közé. „Közvéleménye" elsősorban a rendi alkotmányon esett sérelmek orvoslását kérte, és annak ellenére, hogy a múlt diétán szereplő követének Boér Antalnak a harciasan ellenzéki magatartását a közgyűlés sokalta,

61 mégis követté választotta; míg a kormányzathoz igazodó követtársa helyett inkább Teleki Lászlót. Fogaras követutasítása az ellenzéki vezérkar tervezetéhez igazodott, amelyet a törvényhatóságok általában elfogadtak. Az ellenzék olyan kompromisszumot akart, ami nem jogfeladáshoz vezet, hanem pozícióit erősíti a kormányzattal szemben. Teleki László maga is ehhez a fővonalhoz igazodott. A diétái tárgyalásokon pedig okos tapintattal akkor szólalt fel, miután az ellenzéki vezérszónokok kifejtették álláspontjukat. Azt mondhatnánk közkatonája volt az ügynek, ha nem ő maga mondta volna egyszer a diétái közönség nagy derültségére az egyik elaggott aluszékony bürokratának, aki a nemesi alkotmányt a nemes személyes katonáskodásával legitimálva védte, hogy ,,mi csak polgárok vagyunk, csöndes, békés néha álmos polgárok."

62 Ugyanakkor nemcsak szóval harcolt: párbajt párbajra vívott. Nem krakélereskedésből; az ellenzékiek kezdeményezték a vívóegyletek felállítását erkölcsnemesítő célzattal és ezzel megakadályozták, hogy a feudális rend önkéntes és felbérelt védelmezői párbajok provokálásával ritkítsák meg soraikat, és a párbajjal elejét vették annak, hogy a „pletyka" és a rágalom fontos szerepet játszhasson a közéletben. 70