Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Miskolczy Ambrus: Teleki László szereplése a reformkori Erdély politikai életében
1835 februárjában Kolozsvárról Teleki közvetítette az ellenzéki vezérnek azt a pesti üzenetet, hogy amilyen gyorsan csak lehet kerülőutakon menjen Magyarországra, mert a hűtlenségi perben ott jobban tud majd védekezni. 49 Hiszen a diétái ellenzékre is támaszkodhatott, igaz nem sok közvetlen eredménnyel. A megtorlás során azonban a kormányzatnak — annak ellenére, hogy komoly engedményeket nem akart tenni a reformellenzéknek — fel kellett ismernie, a rendi alkotmányosság gépezetét — mégsem béníthatja meg egészen, ha véget akar vetni a kiúttalan politikai válságnak. Erdélyben hamarabb kezdődött a megtorlás, de a birodalmi vezetés is hamarabb engedett szigorából, amikor összehívatta az újabb, 1837/38-i diétát. Ezen vehetett részt Teleki László, aki annak ellenére, hogy 1835 nyarán kissé megrettenve a kormányzat keménységétől, úgy nyilatkozott, hogy „csendesebben foly ereimben a vér", most két év múltával az ellenzék baloldalán foglalt helyet. Vajon gyötörték-e Teleki Lászlót a választás dilemmái? Hiszen hivatalnok volt, hivatalnoki pálya várt reá, mint a bécsi magyar udvari kancellária tiszteletbeli fogalmazójára, és felettesei szerint ,,a legszebb reményekre jogosít", méghozzá „szerény és csendes" viselkedésével. 50 Romantikus drámájának főhősével pedig kimondatja: „az ember szabadságra születik; szabadság választhatásban áll." Aki — a fenti kérdésre keresve választ — e rendkívüli egyéniség életútját próbálja áttekinteni, abban a különös élményben részesülhet, hogy már a gyerekszobából látja az indulást. Gyermekkorában sokan „blődnek" tartották, 51 anyja szórakozottságát rótta fel a 10 éves gyermeknek, házitanítója pedig még az ambíciót és a disputálást miközben így dorgálja: „Nem kell magát soha másokhoz hasonlítani, hanem a maga kötelességének útján kell menni. És soha semmi hiba sem okozott nagyobb kárt már a világon mint az az átkozott ámbítzió, mert az ilyen ámbitziozus emberből lesz aztán nagy Napóleon, aki a maga ambitziója miatt ezreknek vérét kiontotta és a maga népét szerencsétlenné tette. Hát megismeri-é ezt a nagy igazságot? .." — jegyezte fel mindezt még aznap a tanítvány, hogy egy életre leszámoljon hibáival. 52 És nemcsak jellemét erősítették az ilyen leckék, hanem szellemi fogékonyságának is irányt szabtak: egész életében csak a saját teljesítménnyel szerzett érdemet ismerte fel és soha nem fogadta el a szabadságot korlátozó ugyanakkor szabadságra hivatkozó magatartásformák jogosultságát. A tolerancia és a szabadság igénye, valamint a nemzeti kultúra iránti elkötelezettség érzése jellemezte a családi otthon légkörét, amely a haladás hagyományát éltette, és a pesti Teleki-házat a nemzeti kultúra egyik „tűzhelyévé" tette. A reformátusok háttérbe szorítottságának az érzése is táplálta ezt a beállítottságot. A nagyapa, Teleki József, aki francia brosúrában Voltaire-rel vitatkozott, II. József alatt tankerületi felügyelőséget is vállalt, amíg nyíltan nem fordult szembe az abszolutizmussal. 53 Az apa Teleki László már inkább valamiféle deizmus felé közelítő vallásosság híve. Egyszerre vallotta magát patriótának és kozmopolitának. Munkássága a felvilágosodástól a liberalizmus felé vezető szellemi tájékozódás átmenetét képviseli. 54 Elhatárolta magát a francia forradalomból sarjadó demokratikus korszaktól, de nem primitív konzervatív alapon, hanem azért, mert szerinte az emberi jogok önmagukban az államot nem teszik boldoggá. Nem hirdet társadalmi reformot, de nem is utasítja el. A magyar nyelv terjesztésével a nemzeti kultúra kibontakozását akarja elősegíteni. Nem a nemesi kiváltságok körülbástyázása vezette, hanem a kultúra általános szintemelő hatásának előmozdítási szándéka. Értekezéseinek okfejtése a nyelvből kiinduló nemzetépítés modelljét reprodukálja. De ez a magyar változat abban tér el az ún. nem nemesi nemzetek hasonló törekvéseitől, hogy a rendi politikai nemzetet akarja fokozatosan nyelvi nemzetté is átalakítani, amelyben az egyén autonómiáját nem semmisíti meg a közösség istenné emelése. Magyarország alkotmányos önállósága pedig az egész Monarchia javát szolgálja. Eszménye az az ember, akit a vallás és lelkiismereti szabadság, előítéle69