Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Miskolczy Ambrus: Teleki László szereplése a reformkori Erdély politikai életében

otthagyva Havasalföldre ment és az 1860-as évek végén Közép-Európát megjárta, a havasalföldi fejedelmek koráig felmenő ősei és azok érdemeinek felsorolásával váltott ki több tiszteletet az őt lekezelő hidalgóból, akivel összehozta a véletlen.

42 Erre a geneológiai tudásra igazán otthon volt szükség. Ugyanakkor a geneológiának korántsem volt olyan nagy szerepe a földhasználat szabályozásában mint a Kárpátokon túl, ahol sokhelyt — egykorú szólással — „az öregek szerint járt a falu", azaz a „falualapítókhoz" való rokonság alapján határozták meg a földből való részesedést. A fogarasi faluban a páter familiasnak alárendelt egyéni gazdagság: az ún. hei — a házhely a kerttel, szántóval és réttel, valamint az erdőből és a legelőből való részesedés jogával — volt a gazdasági és társadalmi élet alapegysége. A családi élet alapegysége pedig általában a kiscsalád, persze gyakran megözvegyült szülővel vagy testvérrel, és elsősorban csak a Teleki uradalmakon belül lelhető fel a több nemzedék és testvérek együttéléséből kialakult nagycsalád. Az egyazon őstől származó páter familiasok olyan famíliát illetve nemzetséget, klánt, alkottak, amelyet a szolidaritás objektív és szubjektív mozzanatai szőttek át. Valóságos nemzetiségi háború robbant ki, ha például a nemzetség malmát hajtó patak vizét valaki elterelte. Az egész nemzetség érezte magát veszélyeztetve, ha egy tagjának földjét egy másik nemzetségben el akarta vitatni. Az 1809-i nemesi felkelés során a nemzetségek gyakran együtt állítottak katonát, bár a páter familiasokra szólt a hadbaszállás kötelezettsége, és erejükön felül hoztak anyagi áldozatokat is csakhogy nemesi társadalmi-jogi helyzetüket megszilárdítsák.

43 Ha adó alól akartak mentesülni, akkor is a família egésze jelezte kérelmében, hogy hány zsellére van. És együttesen léptek fel, ha a nemességük elismeréséért folyt a per. A fogarasi boérok a magyar nemesi nemzet részét alkották, annak peremén helyezkedtek el, és érdekérvényesítésük fő útja az egészhez való szorosabb kapcsolódás lehetett. Mindenekelőtt a részvétel a törvényhatósági életben: a marchálison, ahol minden boér megjelenhetett; méghozzá annak tudatában, „hogy olyan nemesek, kiknek alkotmányos rendszerüknél fogva dicső hivatásuk a nemzeti jogok megőrzésébe tettleges befolyással lenni."

44 (Igaz 1834-ben felvetődött, hogy ettől az ortodox vallásúakat megfosztják, de a régi szokásokra való hivatkozással elnémították ezt a véleményt.)

45 A hatalomból kiszorult „középbirtokos" rétegnek ugyanis épp olyan szüksége volt erre a tömegbázisra, mint ennek őreá, és a siker lehetőségét csak az arisztokrácia bevonása biztosíthatta a bürokratikus abszolutizmus ellenében, amelynek garnitúrája ugyanezekből a társadalmi rétegekből rekrutálódott és pozícióőrző igényei a választási mechanizmusok megbénítását diktálták. Nem véletlen, hogy 1790-ben a „szász nemzet" sorából kiemelkedő arisztokratákkal szemben „a nemesi és boéri rendek" „magyar mágnást" akartak főkapitánynak.

46 Az pedig a kormányzat jó taktikai érzékére vallott, hogy a napóleoni háborúk időszakában, amikor szükség volt a nemesség fegyveres erejére is, a legfeljebb jómódú boérokhoz hasonló anyagi helyzetű és a boéri és kisnemesi érdekeket felkaroló Bisztray József lett a főkapitány. Őt aztán a hasonló politikát folytató gróf Nemes János követte, amikor az 1830-as évek elejétől újra működni kezdett rendi alkotmányosság gépezete és Fogaras-vidék társadalma bekapcsolódott az országos politikai életbe, amelynek a liberális reformmozgalom próbált irányt adni. * 67