Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Miskolczy Ambrus: Teleki László szereplése a reformkori Erdély politikai életében

Miskolczy Ambrus TELEKI LÁSZLÓ SZEREPLÉSE A REFORMKORI ERDÉLY POLITIKAI ÉLETÉBEN Különös életutat és politikai pályát járt be Teleki László, amíg 1861-ben önkezével véget nem vetett életének.

1 Ha nagyapja és apja tevékenységére visszatekintünk, akkor láthatjuk, hogy politikusi működése és szereplése nemcsak a felvilágosult ellenzékiségtől a liberális ellenzékiségig húzódó folytonosságot példázza, hanem azt is, hogy miként lehet eljutni a politikai radikalizmusig. A birodalmi grófi család arisztokrata mivoltára is büszke sarja, aki már az 1848-as évek derekán „az ellenzék Muratja",

2 1848 tavaszán a forradalmi Pest radikális mozgalmainak az élére állt. Ugyanakkor a legkevésbé sem utasította el a liberalizmus értékeit; és ez tette lehetővé azt is, hogy az elsők között üssön rést az általa is vallott — igazában még csak formálódóban lévő — egységes magyar politikai nemzet dogmáján, amikor 1849 tavaszán a nem magyar népek nemzeti-nemzetiségi létének elismerését, majd aztán a dunai népek szövetkezését kezdte szorgalmazni. Politikai pályája kezdetén 1841-ben pedig hatalmas romantikus drámában: a Kegyencben azt vizsgálta, hogy az emberi méltóság védelmében meddig terjedhet a jogos boszszú határa. A mű és az ember tehát arra az erkölcsi dilemmára keresett választ, hogy a legfőbb világi Hatalommal szemben lehet-e, és milyen áron az Igazságot erkölcstelen eszközökkel érvényesíteni. Mert ha nem lehet, akkor — mint Teleki László élete tanúsítja — az emberi méltóság és szabadság védelmében nem marad más mint a lélekőrlő és idegtépő küzdelem a reformpolitika eszközeivel, addig ameddig a forradalom nem nyit új lehetőségeket. Ebben látjuk ma is Teleki életének izgalmas „modernségét", és párhuzamosan ennek elemzésével „egy letűnt világ" politikai szocializációjának ugyancsak a különös kategóriájával jellemezhető mozzanatait próbáljuk bemutatni : egy modern személyiségnek és egy archaikus régiónak a találkozását. • * * * A szükségszerű és a véletlen összjátékának eredményeként Erdélyből ívelt fel Teleki László politikai pályája. 1837-ben váratlanul és tudta nélkül a lakosságának több mint 90 %ában román Fogaras-vidék egyik diétái követévé választotta, méghozzá kisebb botrány kíséretében. A túlnyomó többségükben magyarul nem tudó román kisnemesek úgy adtákra voksukat, hogy először még a keresztnevét sem tudták megmondani, és ezért újra kellett kezdeni a szavazatok számlálását.

3 Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy miért került sor a választásnak erre a „gesztusára", akkor Fogaras társadalmának tagolódását kell szemügyre vennünk. Fogaras vidék társadalma és történelmi dimenziói A magyar és a román társadalomfejlődés Erdélyben éppen ebben a sajátosan autonom életet élő fogarasi régióban kapcsolódott a legszorosabban öss'ze, ahol valamennyi erdélyi tájegység és törvényhatóság közül, itt ugrott a legmagasabbra a románság számaránya.

4 (1. sz. táblázat) A román nép „Olt-földének" vagy inkább „Olt országának" (Tara Oltului) nevezte Fogaras vidéket, amely mintegy 70 km-nyi szakasz az Olt völgyéből; a folyó balparti része, a vízzel párhuzamosan húzódó 5—10 km széles szántásra-vetésre alkalmas sáv, és aztán a bükkés a fenyőerdők övezete, rajtuk túl a hatalmas sziklás havasok, gerincük pedig a Habsburg-biroda61