Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Bona Gábor: Egy császári-királyi tábornok a forradalomban: gróf Teleki Ádám
Bona Gábor EGY CSÁSZÁRI-KIRÁLYI TÁBORNOK A FORRADALOMBAN: GRÓF TELEKI ÁDÁM 1848. szeptember közepén, amikor a XIX. század egyik legnagyobb formátumú magyar gondolkodója és politikusa, gróf Teleki László Párizsban megkezdte a lehetetlen feladatot, hogy megnyerje nemzete számára a hivatalos Franciaország támogatását, ugyanakkor Magyarországon ezrek, sőt tízezrek kiáltottak árulót egy másik Teleki fejére. Az elemi erővel kitört népharag Teleki Ádám, a drávai magyar sereg árulónak tartott parancsnoka ellen irányult, aki Teleki László testvére volt. Ugyanezzel a Teleki Ádámmal végül mégsem a nép forradalmi indulata számolt le, hanem a győztes ellentábor. A császári hadbíróság, amely 1849. augusztus végén a „magyar forradalomban való részvételért" megfosztotta császári-királyi vezérőrnagyi rangjától és kitüntetéseitől. De hát ki volt végülis az a gróf Teleki Ádám, akit előbb egy ország átkozott, akire célozva Kossuth az országgyűlésen azt mondta: „Ki hitte volna, hogy még a Teleki név sem lehet szenny nélkül és nem lehet ment az alacsony ocsmányságtól". Ám akit mégis az ellenforradalom vont felelősségre. Teleki Ádám 1789 július 14-én Kolozsváron született. Apja, László (1794—1821) a szeptemvir, az ismert író és költő gróf Teleki Máriával kötött első házasságából származott. Öccse, József, aki később a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett, ugyanebből a frigyből született. Míg László apjuk második házasságából, br. Mészáros Johannától. Ádám 1809-ben részt vett az utolsó nemesi felkelésben, s ezzel végleg eljegyezte magát a katonai pályával. A napóleoni háborúk lezáródása után főhadnagyi rangban átvették a császári hadseregbe. A 12. Nádor — Magyarország nádora nevét viselő — huszárezredhez került, melynek legénysége a jászkun kerületből toborzódott. Ezredénél viszonylag gyorsan emelkedett a ranglétrán, előbb százados, majd 1836-ban őrnagy, 1839-bén alezredes, 1841-ben pedig ezredes és ezredparancsnok lett. Politikai nézeteiről, a hazájához, és az ott kibontakozó ellenzéki mozgalomhoz való viszonyáról csak keveset tudunk, ezek is inkább közvetett adatok. így — elsősorban Görgei és Ivánka Imre visszaemlékezései alapján — ismerjük, hogy Teleki ezrede annak ellenére, hogy 1848 előtt közel két évtizedig a hazától távol, Csehországban állomásozott, mégis őrizte hazafias szellemét. A tisztikar 40—60 %-a magyarokból állt, akik között nem egyszer kerültek szóba a hazai viszonyok. Horváth Zoltán kitűnő monográfiájában arra is utalásokat találunk, hogy Teleki Ádám — amennyiben azt a katonai szolgálat elfoglaltsága megengedte — szoros kapcsolatot tartott fenn testvéreivel. Józseffel, aki liberális beállítottságú volt, s méginkább Lászlóval, aki pedig egyre fontosabb szerepet játszott a reformerek között. Sőt arról is tudunk, hogy egy időben az erdélyi ellenzék vezérével, br. Wesselényi Miklóssal is kapcsolatban állt. Állásfoglalásnak tekinthető továbbá, hogy amikor 1848 áprilisában vezérőrnaggyá és brünni (Brno) dandárparancsnokká léptették elő, azonnal áthelyezését kérte Magyarországra. Ennek persze nem feltétlenül — vagy nem csak — politikai okai lehettek. Több más magyar születésű császári tisztet, aki hasonlóan cselekedett, ugyanis kimutathatóan az motivált, hogy az áprilisi átalakulás nyomán létrejött önálló magyar hadügyminisztérium fennhatósága alatt majd nagyobb perspektíva nyílik számára. 55
