Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
†Trócsányi Zsolt: Teleki portrék
az 1846/47-i országgyűlésen az úrbér vitájában vereséget szenvedett liberálisok exponenseként „a háromszor szent nép nevében" tiltakozik az új úrbéri törvények ellen (ezeket nevezte a diétáról távolmaradt Wesselényi „Ulászlói törvény, alias úrbér"-nek). Itt van maga Teleki László, akinek 1848 előtti erdélyi politikai szerepéről egy másik korreferátuma hivatott képet adni. S itt van, a skála legbaloldalán Teleki Sándor, aki az 1846/47-i országgyűlés kapcsán nemcsak derék és szellemesen csipkelődő állásfoglalásaival jeleskedik, hanem azzal is, hogy Kővárvidék követeként, saját költségén, többek között loan és Vasile Buteanut, kővárvidéki román kisnemes fiakat viszi írnokként az országgyűlésre, lehetővé téve nekik a betanulást az országos politikába; s azzal is, hogy amikor őmaga s követtársa, a középbirtokos nemes román Hosszú Lász ló lemondásra kényszerül tisztéről, két román kisnemesi, Josif Papot és Alexandru Budát választatja be (személyesen agitálva mellettük — ha kell, románul) a két megüresedett követi helyre. Perbe is fognák emiatt (a feljelentő egy másik Teleki, Miklós, Kővárvidék adminisztrátora)', a gubernátor Teleki József kormányzati bölcsessége jóvoltából azonban a per Erdély utolsó 1848 előtti politikai pere alszik 1848 tavaszáig, amikor aztán aktualitását veszti. Ez a skála: az élesen és harcosan (a denunciáció fegyverét sem vetve meg) konzervatív Teleki Miklóson, a nagyvonalú ,.fontolva haladó" Teleki Józsefen, a jóindulatú kívülálló Teleki Imrén, a liberális vezető s a nép nevében tiltakozó Teleki Domokoson s magán Teleki Lászlón át Teleki Sándorig. Lehet-e egyértelmű családi hagyomány-vonalat húzni az 1848 előtti Telekieknél? Legfeljebb arról beszélhetünk, hogy nincs Erdélynek még egy családja az 1848 előtti jó egy és háromnegyed évszázadban, amely annyi jelentős személyiséget adott volna az ország történetének, mint ők. Talán csak a kiemelkedő Telekieknél eléggé egyértelmű vonás az, ami a „dinasztia-alapító" Teleki Mihályt és Teleki Sándort egybeköti:a lehetetlen akarása. Nem fantaszták a legjava Telekiek, reálisnak tűnő megoldásokat akarnak: Teleki Mihály a 17. századi nagy fejedelmek álmát, Magyarország és Erdély egyesítését, a 18. századközepi Teleki László az erdélyi gazdaság komoly modernizálását. Teleki Sámuel és Ádám a felvilágosodás programjának realizálását, Teleki Sándor Erdély különböző nemzeteinek a liberalizmus jegyében való együttműködését. Nem rajtuk múlik, hogy a realitás végülis így jelentkezik (s kötelezi őket a maga szolgálatára), mint Erdély elkerülhetetlen integrálódása a Habsburg-birodalomba, a merész gazdasági reform helyett szerény kormányzati intézkedések, jozefinista vagy rendi felvilágosodás helyett a ferenci reakció — s Erdély különböző nemzetiségeinek a liberalizmus jegyében való együttműködése helyett 1848/49 véres nemzetiségi összecsapásai. Tragikus alakok volnának a legjelesebb Telekiek? Politikusok voltak, akik tudomásul vették a realitást. Ők, az 1848 előtti Telekiek, még kibírták tragikus befejezés nélkül. 40
