Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Kosáry Domokos: Teleki László és a nemzetközi politika

39. Deák Imre, Az első magyar-román konföderációs tervek. Magyar Kisebbség 1932 (9 folytatásban). I. Tóth Zoltán, Balcescu Miklós élete, 1819-1852. Bp. 1958. Kovács Endre, A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. Bp. 1967., főleg 273. sk. 40. D. Kosáry, Le projet de Kossuth de 1851 concernant la question des nationalités. Revue d'Histoire Comparée 1943, 515-540. 41. Szemere Bertalan, Összegyűjtött munkái. V. Levelek, 1849-1862. Pest 1870,94-98. 42. Uo. 118-150. 43. A Teleki-levelek teljes szövegét az azóta előkerült eredetiek alapján közli az új kiadásban Katona Tamás (s.a.r. és bev.): Klapka György, Emlékeimből. Bp. 1986. 44. Ernst Schule, Russland und Frankreich vom Ausgang des Krimkrieges bis zum italienischen Krieg, 1856-1859. Königsberg-Berlin, 1935. V.—L. Tapie, Le traité secret de 1859 entre la France et la Russie. In: Etudes d'histoire moderne et comtemporaine V. Paris 1953. 45. Kossuth Lajos, Irataim az emigrációból. I. Bp. 1980. 46. Révai József, Kossuth, Bp. 1945, 30-31. 47. Szabad György, Miért halt meg Teleki László? Bp. 1985. 48. Ezt már Lukács Móric, Emlékbeszéd gróf Teleki László felett. Pest 1861. is hangsúlyozta, de hozzátéve: Teleki úgy látta, hogy az adott viszonyok közt „halála üdvösebb a hazára, mint élete", holott programja lényegében véve Deákétól nem különbözött. Egy későbbi önéletrajzi töredékben, in: Szegedi Árvízkönyv. Bp. 1880. uő. az öngyilkosságot már Telekinek arra félelmére vezette vissza, hogy ő lesz felelős, ha Ausztriával meghiúsul a megegyezés. 49. Kónyi Manó, Deák Ferenc beszédei. III. Bp. 1903

2 egy sor idevágó nyilatkozatot gyűjtött össze. Ezek közt volt Kálóczy Lajos feljegyzése arról, hogy Teleki alapjában véve Deák politikáját helyeselte, csak „önigazolásul", az emigráció vádjai miatt vallott „határozati" álláspontot, viszont úgy látta, hogy ennek többségre jutása „az országra nézve véres leend". Hasonló álláspontot foglal el a millenáris történet X. kötetében Beksics Gusztáv, akivel szemben Kalmár Antal újságíró (utóbb a köztársasági mozgalom tagja) azt hangsúlyozta, hogy Telekinek éppen 1849-es meggyőződése jutott összeütközésbe saját határozati pártja vezetőinek inkább 48-as politikájával:Teleki László tragédiája. Magyar Figyelő 1911/11. 313-323. Erre reflektálva Angyal Dávid (uo. 1911/111. 10-23) azt hangsúlyozta, hogy Telekinek alkatánál fogva is hajlama volt az öngyilkosságra, és még inkább 1861 -t megviselt állapotában. Ezután Lukinich Imre, Teleki László életéhez. Budapesti Szemle 1928 (211) 321-348 és Berzeviczy Albert, Gr. Teleki László katasztrófája. Budapesti Szemle 1929 (213), 161-179, többé-kevésbé ismét az uralkodónak adott szó megszegésétől való félelem elméletéhez nyúlt vissza. Utóbb viszont Szekfü Gyula, Az öreg Kossuth. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára II. Bp. 1952. Lukács Móric elméletét elevenítette fel. 34