Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Somorjay Sélysette: A sziráki Roth-Teleki kastély és falképei
és az emeleti sarokszakaszok rafinált tornyos lezárása. A főhomlokzat vizuális hatásában szerepet kap és azt tovább élénkíti a kerti sarkokon csatlakozó két torony is. A művészettörténeti szakirodalom a sziráki kastélyt a magyarországi emlékek között elszigetelt jelenségként tartja számon. 2 Első megközelítésre talán az is, hiszen a francia típusú cour d'honneur-ös emlékek közé nyilván nem sorolható és stílusában a négy saroktornyos itáliai típustól is távol áll. Ez utóbbinak egyik legszebb példája az ácsai Prónay kastély, mely 1735 és 1740 között épült. 3 Az építtető Prónay Gábor a sziráki földesúr, Roth Tamás sógora volt s hogy ezen túlmenően is feltételezhető kapcsolat a két építkezés között mutatja, hogy az ácsai kastély kronosztikonos feliratát Roth Tamás készítette és a két kapuzat között stiláris összefüggés is van. 4 Megfogalmazásuk azonban igen különböző. A sziráki gazdagabb kiképzésű, a tagolt, többszörösen megtört párkány alatti szobordísznek csak egy része a feliratot hordozó szalag. A szemöldökdísz valójában csak lazán, jelzésszerűen csatlakozik a kapuzathoz, ugyanakkor a középrizalitnak önálló szobrászati dísze is. Ezzel szemben Ácsán az eleve szárazabb megfogalmazású, feliratcentrikus együttes az architektúrának alárendelt díszítőelem. A kapuzat leghangsúlyosabb, legplasztikusabb része ugyan, de mégiscsak a kapuzat része marad. Ez a szigorú, már-már komor megfogalmazás jellemzi az egész épületet. Igy az olyan nyilvánvaló rokonság ellenére, mint ami az ácsai és a sziráki négyszögletes saroktornyok között fönnáll, a két épület teljesen más szemléletet tükröz: az ácsai kastély szigorú és mértéktartó, a sziráki nagyvonalú és elegánsan könnyed. Ez annál is szembeötlőbb, minthogy a Prónay családban fennmaradt hagyomány szerint az ácsai és a sziráki kastély ugyan annak az olasz építésznek az alkotása. 5 Kérdés, hogy a szabálytalan alaprajz és a négyzetes és félkörös saroktornyok végső soron szerencsés együttes megjelenése önálló invenció eredménye-e, vagy részben meglévő adottságok figyelembe vételével, mintegy kényszerből került rá sor. A szakirodalom egyes építészeti sajátosságok, így elsősorban a középtengelyben végigfutó keskeny emeleti folyosó és a legalsó szint rendkívüli falvastagsága alapján, általában amellett foglal állást, hogy az építkezés során figyelembe vették és fölhasználták a leégett épület maradványait. 6 Ez magyarázatot adna néhány további alaprajzi szabálytalanságra is. A kronosztikon ezzel szemben arra utal, hogy Roth Tamás kastélyát a rommá vált épület közelében (vagy a mellett) építtette föl. Ez esetben pedig legfeljebb a régi épület alapjainak felhasználásáról lehet szó. Az azonban bizonyos, hogy a kastély mai külsejét 1748-ban nyerte s ez a forma csak játékos idézete annak a reneszánsz várkastély hagyománynak, amely nem egészen egy évtizeddel korábban az ácsai kastélyban még teljes méltóságában kifejezésre jutott. S hogy ez a tervező tudatos játéka volt-e, vagy az építtetőnek az örökölt adottságokkal szembeni toleranciáját tükrözi, az lényegében mindegy. Azért jöhetett létre, mert a század közepére a négy saroktornyos barokk kastélytípus aktualitását vesztette. Ily módon a korszak egy jellegzetes épülettítpusának idézeteként illeszthető a sziráki kastély a 18. század első felének építészeti vonulata végére. Királyfalvi Roth Tamás és Wattay Borbála egyetlen gyermeke, Julianna 1762-ben feleségül ment gróf Teleki Józsefhez. Ennek a házasságnak a révén került a kastély a Teleki család tulajdonába. A tulajdonos változás kapcsán belső építészeti átalakításra nem került sor, azonban valószínűleg ezzel hozható összefüggésbe az a nagy belső felújítás, amely során a teljes emeleti szobasort kifestették. 6 /a A legutolsó helyreállításkor nyomokban még meglevő ornamentális szobafestést nem restaurálták, ma már csak a díszterem képei láthatók. Itt a gazdag látszatarchitektúrával tagolt falmezőkben hat grisaille technikával festett figurális jelenet Ovidius Metamorphosisának egy-egy epizódját ábrázolja. 158
