Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Somorjay Sélysette: A sziráki Roth-Teleki kastély és falképei

Somorjay Sélysette ASZIRÁKI ROTH-TELEKI KASTÉLY ÉS FALKÉPEI CRISTO. AVXILIANTE. THOMAS. ROTH. A. KIRÁLYFALVA + BARBAR. WATTAY A. WATTA. PROPTER RVINAS. IGNE. F ACT AS. BELLO. BRVCHO. PESTE:OBSTANTIBVS HAEC. SIBI. SVAEQVE. POSTERITATI. EXTRVVNT. HOSPITIA. hirdeti a bejárat fölötti díszes kronosztikon, mely a sziráki Roth rezidencia 18. századi építéstörténetére vonatkozó egyetlen rendelkezésünkre álló írásos forrás. Ebből értesülünk arról, hogy a ma is álló épület elődje tűz martaléka lett és arról is, hogy a leégett kastély romjai mellett sok nehézség árán emelt új „lakhely" 1748-ra készültel. A 18. század első felében a Rákóczi-szabadságharcot követő konszolidáció hatására, mint ismeretes, a művészeti élet is megpezsdült és a stabilizálódó politikai viszonyok között nagy lendülettel megindultak az építkezések. Az új életforma új életteret kívánt. A tönkrement, elpusztult várkastélyok helyett országszerte új nemesi otthonok épültek. A védelmi feladatokkal szemben most a kényelmes reprezentatív otthon kialakítása került előtérbe. A reprezentációs igényeknek leginkább a francia típusú, díszudvaros kastély felel meg nemcsak azért, mert a kapun belépve azonnal hatásos építészeti környezet fogadja a látogatót, hanem azért is, mert a korszerű barokk alaprajz, a központi díszteremmel és az ehhez kétoldalt kapcsolódó teremsorral a hosszan végigfutó középszárnyban alakítható ki legoptimálisabban. Nyilván nem véletlen, hogy az első francia típusú kastélyok építtetői a vezető társadalmi körökből kerültek ki (Ráckeve, Savoyai kastély, 1701 ; Esterházy József cseklészi kastélya, 1714—1733). A Dunától keletre eső területeken többé-kevésbé ugyan ebben az időben egy másfajta tendencia is megfigyelhető. A négy sarokbástyás reneszánsz várkastélyok gondolati folytatásaként ezen a vidéken kialakul a barokk kastélyok négy saroktornyos típusa. Az alaprajzban egyértelműen kifejezésre jutó reprezentációs igény ezeknél az épületeknél is felismerhetően jelen van. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy építtetőik nagyon erősen kötődnek a hagyományokhoz, ami alatt nem egyszerűen nosztalgikus múltbafordulást értünk, hanem tudatos magatartást feltételezünk.

1 Az új divat, a Grassalkovich stílus megjelenéséig (Gödöllő, 1751) terjedő időszakot a cour d'honneure-ös és a négy saroktornyos kastélytípus együttélése jellemzi és ennek a korszaknak késői, jelentős épülete az 1748-ra újjáépült, négy saroktornyos sziráki kastély. Az épület első pillantásra szembetűnő sajátossága, hogy lenyűgözően monumentális, de a gazdagon és változatosan tagolt homlokzat jótékony hatása folytán mégsem válik súlyossá. Ahhoz, hogy a meredek domboldalban álló épület kontúrja érvényesüljön, főhomlokzatát három szintesre kellett emelni. A legalsó szint azonban el van rejtve a homlokzat teljes hosszában végigfutó, eredetileg bábos korláttal lezárt terasz mögé. A terasz a középtengelyben elhelyezett íves, két karú lépcsővel oldja a háromszintes tömeg súlyát és festőién hidalja át az udvar és a bejárati szint közötti emeletnyi különbséget. A homlokzattagolás elegáns. Az építész kevés elemmel dolgozik és minimális hangsúlyokkal képes a figyelmet az épület fontos pontjaira irányítani. A középrizalitot például mindössze a sima vonalú timpanon és az önmagában nagyon szépen megoldott, de az egész épülethez képest mégiscsak visszafogott kronosztikonos szemöldökdísz hangsúlyozza. Ugyan ez a tendencia érvényesül az emelet kiemelt funkciójának érzékeltetésénél: azáltal, hogy a földszint hangsúlytalan faltükrei az emeleten falpillérpárokban folytatódnak, olyan hangsúly alakul ki, amely az épület egészén végigvonuló és mindkét emeletet átfogó, függőleges ritmust nem sérti. A piano nobile további kiemelésére szolgáló egyszerű elem a plasztikus törtvonalú szemöldökpárkány 157