Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Kerényi Ferenc: Drámaíró, színházbarát, műkedvelő színész: Teleki László
1841-ben Fáncsy, a színház intrikusa, 1845-ben pedig Lendvay Márton, a hősszerelmes játszotta a figurát, elmozdítva azt az egyik lehetőség irányába. Fáncsyt erőtlennek találták; 1845-ben pedig az tűnt fel, hogy a színészek zöme nem tudta szövegét — a hároméves szünet után 11 szerep került új kézbe. A produkció körül azonban akkor forrósodott fel a kritikai levegő, amikor a második előadáson, 1842-ben Egressy Gábor vette át a férfi főszerepet. Az írónak a romantika szélsőségesebb lehetőségeit kipróbáló ábrázolásmódja ekkor találkozott a magyar romantika legképzettebb színészének hasonló törekvéseivel. Egressy 1839, a Bánk bán pesti műsorra tűzése és a címszerep eljátszása óta kereste szerepeiben azokat a kifejezőeszközöket, amelyekkel a hatalom birtokába vagy annak közelébe jutott főrangúak szükségszerű tragédiáinak színpadi ábrázolása révén a társadalmi változtatás elkerülhetetlenségére figyelmeztethetett. A radikális színész az 1841—42-es évadban félév alatt három ilyen példázatos szerepet alakított, mindhármat római környezetben: a Kegyenc bemutatóját Shakespeare Corío/anus-ának címszerepe (1842. január 25.) és a Julius Caesar Antoniusa követte (1842. február 26.). A magyar színháztörténet első nagy színészi drámaértelmezéseihez Egressynek óhatatlanul kísérleteznie kellett. Ezért pózokká fokozta le és így tette kérdésessé a romantikus hős gesztusainak, kifejezésmódjának (és közvetve hitelességének) addigi gyakorlatát. Bajza megsemmisítőnek szánt, a drámáról szólva már idézett kritikája az Athenaeum 1842. január 16-i számában a színészt is ostorozta, mert nem nemesítette meg az írói tévedésnek értékelt főszerepet: Egressy „erején fölüli kiáltozása és tagjai dísztelen vonaglása" helyett mérsékletet, simaságot, kerekdedséget igényelt. Hasonló kifejezéseket használt a Coriolanus-alakításról szólva. 26 E színészi kísérletezés ekkor valószínűleg teljes értékű eredményt még nem hozott — Egressy szokatlanabb módon azonban írásban is válaszolt. Vitájuk Bajzával elkanyarodván a Kegyenctő\, itt nem lehet további tárgyunk. 27 A többi szerep kiosztásáról említendő, hogy Palladiust mindvégig hősszerelmes játszotta (1841-ben és 1842-ben Lendvay Márton, 1845-ben Szigeti József), változott viszont Júlia szerepének felfogása, a naiva szerepköréből (1841, Lendvayné) a tragikáéba került át (1842, 1845: Laborfalvi Róza). Ami a három Kegyenc-e\őadás közönségfogadtatását illeti, adataink hiányosak. Az 1845. évi bérletszünetben zajlott, így az eladott jegyek (a páholyokat négyszemélyesnek számolva) abszolút számot adnak, 636 főt — az aznap eladásra kínált jegyek mindössze 31 %-a talált gazdára. 1842-ben a második előadás bérletben történt, ezért csak a nem bérletezett karzaton van abszolút nézőszámunk, a többi helyosztályon ismeretlen számú bérlővel is számolhatunk. Az 584 fizető néző és a bérletesek azonban minden bizonnyal felülmúlták az 1845. évi látogatottságot. Időben visszafelé haladva, az ősbemutatóról tudjuk a legkevesebbet. Bérletszünetben, Fáncsy Lajos javára zajlott, s egyetlen ismert adatát, a jövedelmet viszonyítva az 1845. évi előadáshoz (940 forint 55 krajcár - 516 forint 1 krajcár), akkor 1100-1200 nézőt becsülhetünk, ami az akkori, nagyobb befogadóképességnek kb. fele. A három Кедуелс-előadáson tehát 2500 körüli összes nézőszámmal vélhetjük, hogy a viszonylagos színpadi sikertelenségről szóló állításokat megerősíthetjük; visszautalva azonban nyitó megállapításainkra, az első kiadás példányszámának ez is vélhetően többszöröse. 28 A műkedvelő színész Teleki Lászlóval gyermekfejjel találkoztunk utoljára. A Kegyenc megjelenése és színpadi bemutatója közötti időszakban, 1841. március 23-án maga is fellépett az Angol királynő szálló termében tartott műkedvelő előadáson, amely a főrangú reformellenzék társasági rendezvénye volt. Fáy András A közös ház с egyfelvonásos vígjátékában Toronyai Ferenc „megyei főügyvéd"-et játszotta, az ezt követő Une passion с. egyfelvonásos vaudevilleben pedig a férfi főszerepet, Duplessy rajztanárt, franciául. Az estét záró élőképekben fellépett Teleki jóbarátja, gr. Batthyány Lajos, valamint br. Orczy Istvánné is. Róla és Telekiről május 2án jegyezte föl Széchenyi a naplóba: „Orczy Lajos és Paula, Wenckheim Béla és Rosy, Forgács 148
