Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Dan Berindei: Teleki László halálának visszhangja a Román Egyesült Fejedelemségek sajtójában
Dan Berindei TELEKI LÁSZLÓ HALÁLÁNAK VISSZHANGJA A ROMÁN EGYESÜLT FEJEDELEMSÉGEK SAJTÓJÁBAN Az 1859-es év elején került sor a román nemzeti állam létrehozására, éspedig Moldva és Havasalföld egyesítésével. Kossuth csodálatát fejezte ki aziránt, amit a moldvaiak és a havasalföldiek Alexandru Joan Cuza ezredes kettős megválasztásával véghezvittek, és leszögezte: „Ilyen szellemre van szükség, hogy egy nép hazát alapítson, vagy elveszettet visszahódítson." Hasonlóképpen viszonyult Kossuth Cuza 1859. január 24. február 5-i egyhangú megválasztásához: ,,Ez éppoly ügyes, mint hazafias eljárása az oláh nemzetgyűlésnek, gyakorlatilag megvalósította azt, amit a párizsi értekezlet főleg Ausztria ellenállása miatt nem akart biztosítani ..." Néhány hónappal később megindult az olasz egység létrejöttének folyamata. Mivel a Habsburg Monarchia összeomlásának lehetősége rajzolódott ki, a magyar emigráció összezárta sorait és megalapította a Direktóriumot, amelyhez Kossuth, Klapka és Teleki László tartozott. E között az új testület és a Román Egyesült Fejedelemségek új vezetősége között tárgyalások kezdődtek, amelyek során megegyezéseket kötöttek. A Direktórium legfontosabb képviselője Cuza fejedelemnél Klapka tábornok volt. Ha ezeknek a kontaktusoknak és kapcsolatoknak nem is voltak gyakorlati kihatásai —, ezt egyes általános jellegű nemzetközi körülményekre lehet visszavezetni —, mégis döntő az a történelmi tény, hogy sorrakerültek ezek a két nép kapcsolataiban pozitív mozzanatok. Az új román nemzeti államot mozgalmas politikai élet jellemezte, amely egyebek között a sajtó gördülékeny fellendülésében találta lecsapódását. A polgári társadalmi rend szabadságának feltételei között ez a sajtó sokrétű nemzeti és nemzetközi problematikát tárgyalt. Ez a sajtó természetesen a románok alapkérdéseivel, a nemzeti állam megerősítésével és modernizálásával, függetlensége kivívásával és az egész nemzet állami egyesítésével is foglalkozott. így érdeklődést keltettek a szomszéd népek fejlődésének legkülönbözőbb aspektusai éppúgy, mint a nemzeti élet legfontosabb eseményei. Nem lehetett kommentár nélkül figyelmen kívül hagyni Teleki Lászlónak a Habsburg birodalomba ki kény szer ített visszatérése után bekövetkezett tragikus halálát. Igy különböző román folyóiratok tudósítottak 1861 tavaszán arról az erős visszhangról, amit ez az esemény a Román Fejedelemségekben kiváltott. Olyan markáns európai személyiségről volt szó, akinek tragikus és részben titokzatos vége kétségenkívül öngyilkosság vagy gyilkosság benyomását keltette. Hozzá kell tenni, hogy a tragikus esemény egy feszültséggel terhes időpontban következett be. Az a tény, hogy az 1848-as „Uniót", — amelyet a románok támadtak és elvetettek —, az újra megnyitott magyar parlamentben a mérsékeltek és a radikálisok is jogérvényesnek tekintették, román politikai és publicisztikai replikákhoz vezetett. Elsősorban Alexandru Papiu Marian Erdély alkotmányos függetlensége című tanulmányában nyerték első kifejezésüket, amelyet először az lasi-i „Tribuna romána"-ban közöltek, ezután kiszélesített formában különböző román folyóiratokban jelent meg és brossuraként is kiadták (beleértve a legfontosabb európai nyelveket). Mindez néhány héttel Teleki halála és mindenekelőtt a beszéd után történt, amelyet Deák 1861-ben (május 13-án) tartott. Gróf Teleki halálát a román sajtóban közölték éspedig olyan információkon keresztül, amelyeket külföldi folyóiratokból vettek át, vagy információkon keresztül, amelyeket közvetlenül Pestről kaptak. Ehhez jöttek az Egyesült Fejedelemségek egyes sajtóorgánumainak értékelései. A legtöbb részletet a radikális „Románul" című lapban találjuk, de más oláhországbeli 140
