Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben
Nem lehet azt állítani, hogy Teleki halála után és az országgyűlés munkálatai során a megyék kapcsolata is lassúbbá vált. A politikai életben ezután is számos olyan esemény történt, amely igényelte a kölcsönös tájékoztatást, álláspont egyeztetést továbbra is. Ilyen volt a hosszan elnyúló vita az országgyűlési képviselők napidíjáról, az adószedés elleni közös fellépésről. Nagy vihart váltott ki az ún, túróczszentmártoni ügy is. A szlovák mozgalom ellen egységesen mozdultak meg a megyék. Nógrád is óvással élt az országgyűlés előtt. S habár Szakolca város levelében másmilyen szándékkal fogalmazta meg üzenetét, mondata mégis reális óhajként tűnik másfél évszázad távolából: ,,Még jőni kell, még jönni fog egy jobb kor, melyben minden nemzetiségek azon meggyőződésre jutandnak, miszerint alkotmányos szabadság élvezete mellett további fejlődésük egyedül rajtok áll." S voltak olyan valóban nevetségesen aprócska ügyeik, minta régi magyar mértékrendszer visszaállításának kérdése, amelyben Nógrád is azokkal tartott, akik e mellett döntöttek, hogy ezzel is „a kényuralom intézkedéseinek utolsó maradványa is kitörültessék a nemzet emlékezetéből." 74 Ez lett volna hát a „Dicső Nógrádból", a reformkori küzdelmek egyik jeles megyéjéből? A régi itce visszaállításán veszekednek, miközben Pesten egy polgári Magyarország megteremtéséért folyik hatalmas elvi küzdelem? A helyzetet nem lehet így leegyszerűsíteni. Ez is Nógrád és az is. Mert itt élt Szontagh Pál is, aki 1849-től éveket ült börtönben meggyőződéséért. Pulszky Ferenc is Nógrádból indult ellentmondásos, ám politikailag oly fontos európai útjára. S itt élt Madách Imre is, aki az ötvenes évek társadalmi poklain és egyéni életének gyötrelmein keresztül jutott el a megye vezető politikusának tisztjéig. Akinek 1861-es választási beszéde a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavak jegyében hangzott el, s aki majd az országgyűlésen nagyhatású beszédével teszi le politikai névjegyét a nemzet asztalára. Teleki László öröksége Nógrádban sem hagyományozódott méltatlan utódokra. 135
