Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben

. S a közgyűlés zárásaként határozták el, hogy üdvözlő levelet küldenek Teleki Lászlóhoz. Mert ők is érezték és tudták, hogy 1861 februárjának elején Teleki László személye, várható politikai aktivitása legalább olyan sorskérdés, minta korábban tárgyaltak közül bármelyik. Teleki László visszatérése a közéletbe Teleki Lászlót december 16-án fogta el a szász rendőrség Drezdában. Most számunkra érdektelen az a tény, hogyan és milyen konspirációs hibákat követett a magyar emigráció egyik vezetője, hanem inkább az az érdekes, hogy elfogásának híre, majd bécsi szabadon engedése milyen hatást váltott ki a magyar vármegyékből, ahol most újabb gondolattal gazdagodott az ellenállás fegyvertára, ha illik ennyire leegyszerűsíteni ezt az esetet. Már elfogatásának első napjaiban Pest város közgyűlése tiltakozott e jogtalanság ellen és követelte Teleki szabadon bocsátását. Hamarosan jelentkezett Bereg megye már egy jóval határozottabb hangú tiltakozással.

32 Ezután egymást követték a megyék feliratai, amelyekben már nem a szabadon bocsátás tényén volt a fő hangsúly — miután az meg is történt — hanem a példátlan esetből levonható következtetéseken. December 28-án Mosón megye küldött tiltakozó feliratot, Máramaros megye pár nappal később fogalmazta meg közgyűlésén ezt a tiltakozást, január elejétől kezdve pedig többek között Vas, Fejér, Ugocsa, Zólyom, Bars, Sáros megyéktől érkeztek tiltakozó feliratok vagy éppen üdvözlő levelek Telekihez, majd februárban Bihar megye, és a Jászkun terület írt üdvözlő levelet Telekihez, illetve tiltakozót a kancellárhoz. A feliratok alaphangját a Pest megyei választmányi gyűlés január 7-i határozata adta meg, amelyet természetesen megküldték minden megyének, így Nógrádnak is.

33 A választmány kiindulásaként úgy érezte tiltakozása nemcsak Teleki érdekében, hanem a „külföldre menekült honfi társaink" jövőbeni sorsát illetően is fontos. A szász kormány eljárásának botrányát az íratlan történelmi jog megsértésének bűnében látják, amely szerint a legyőzött menekülési joga tisztelt és megtartott nemzetközi jog. Példákat sorolnak fel Alkibiádésztől kezdve Rákóczi, Bercsényi személyén át a forradalom magyar menekültjeinek életéig. Meggyőződésük, ,,hogy az oly állam melynek kormánya az államiság morális erejével nem bír, a nemzetek nagy családjában nem tölti bé hivatását, s elenyészte a nemzetek örömére szolgáland." Nem kevés malíciával és jövőbelátással fűzik hozzá, hogy amennyiben netán a szász kormánynak is menekülnie kell egyszer, ,,a magyar nemzet még a szász kormány férfiai irányában sem fog élni a visszatorlása fegyverivel". Úgy véli Pest vármegye közönsége, hogy bármennyire is kegyes a császár Teleki szabadságának visszaadásával, még mindig adós a többi bebörtönzött hazafi elengedésével, a bujdosók hazaengedésével, vagyonuk visszaadásával. De kegyelmet kérni nem kívánnak, mert azt csak a bűnösöknek szokás, és magyar hazafiak nem azok. S habár a harc véget ért, a válságos kor csak akkor lesz befejezve, amikor ,,a kibékített nemzet szt. István koronáját a szerződő Fejedelem fejére teendi". Néhány más megye tiltakozó felirata, illetve üdvözlő levele tovább erősíti meggyőződésünket, hogy Teleki személyéhez kötve a magyar alkotmányos élet újraindításának feltételeit fogalmazták meg. Bihar megye február 4-én kelt levelében ,,a bizodalom és tisztelet" adóját viszi Telekihez, majd így folytatja: ,,Gróf úr visszaadatik a hazának. Vajha az ön s összes hazafi társai tevékenységének sikerülhetne, visszaadni a nemzetnek a hazát."

34 Hont megye hajdani főispánjának küldte üzenetét kifejezve azt, hogy az egész megye izgult és aggódott Teleki sorsáért. Levelük hűvös és semleges sorai kirínak a fennkölt hangú és érzelemgazdag üdvözlések közül s ennek megvannak a már ismert okai.

35 125