Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Lukács Lajos: Teleki László elfogatásától öngyilkosságáig és a nemzetközi diplomácia
bécsi távirati jelentést az eseményről, Thouvenel — Metternich hercegtől kapott elsokézbol származó információk alapján — levélben közölte sógorával, Nemeskéri Kiss Miklóssal, az emigráció párizsi megbízottjával Teleki szabadonbocsátásának körülményeit, feltételeit. Ezen az úton, forráson keresztül jutott Kossuth tudomására is az első hivatalos helyről származó hír Teleki további sorsáról —, ami szinte hihetetlenül hangzott számára, keserűséggel eltöltve. Végülis arra a következtetésre jutva, hogy Teleki az emigráció számára halott. Nem éppen indokolatlanul számolt a Bécsben történtek kedvezőtlen torinói hatásával is, ahol aligha vehették szótlanul tudomásul, hogy a szeptemberi tárgyalópartnerek egyike végleg kikapcsolódott. Az olasz kormány elnöke, Cavour magatartása meglehetősen ellentmondásosnak tekinthető. Szemrehányó és rosszalló magatartása a Teleki-ügy kapcsán azt a látszatot keltheti, mintha az olasz kormánypolitikában bekövetkezett fordulat egyik összetevője innen fakadt volna. De az igazság az — mely kronológiailag egyértelműen bizonyítható —, hogy Cavour már rég lezártnak és aktualitást vesztettnek tekintette az 1860 szeptemberi ügyeket, amikor a Teleki-eset kipattant. A támogatást, segítséget szorgalmazó levelekre, kívánalmakra elzárkózással válaszolt és azon véleményének adott hangot 1860 őszén, hogy a leghelyesebb lenne, ha a magyar emigráció békés eszközökkel lépne fel. Figyelemre méltó a Bécsben tartózkodó egyetlen hivatalos olasz diplomata, De Luca bécsi nuncius reagálása is Teleki szabadonbocsátásával kapcsolatban. Antonelli pápai államtitkárhoz küldött jelentésében azon véleményének adott hangot, hogy Teleki esetleges fellépése az aktív politikában hátrányosan hathat vissza a békésebb Deákhoz kapcsolódó irányzatra és azon erőket bátoríthatja fel, melyeknek előretörése nem kívánatos — amitől viszont a bécsi diplomáciai kar egyébként is tartott, aligha óhajtva a heves ellenzéki szellem merészebb fellobbanását. Kétségtelen, hogy Teleki László későbbi aktivitásba lépése az 1861-es országgyűléssel kapcsolatban, a határozati párt élére kerülése, feszült nemzetközi és diplomáciai érdeklődés középpontjába került, igazolva a konzervatív részről hangoztatott aggodalmakat. Teleki 1861. május 8-án bekövetkezett tragikus halála az általános részvéten túlmenően — sok mindent feloldott azokból a félelmekből és aggodalmakból, melyek személyének további működésével összefüggésben jelentkeztek. A gyász, a kegyelet, a temetés napjait követő hetek annak reményét nyújtották a nagyhatalmi diplomácia számára is, hogy a békés egyezkedés feltételei netán kialakulhatnak Magyarországon. Más kérdés az, hogy a Schmerling kormányzat, mely a Februári pátens érvényre juttatását vette programjába, mégis kísérletet tett a magyar igények csorbítására, letörésére, feloszlatva a reményekre jogosító magyar országgyűlést. Mindemellett Teleki tragikus sorsa hatalmas erővel felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét a magyar kérdés megoldatlanságára és ennyiben akarva-akaratlanul is Európa egyik fájó, rendezésre váró feladatára figyelmeztetett. 115
