Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Cornelia Bodea: Teleki László és az 1848 -as román emigráció

Cornelia Bodea TELEKI LÁSZLÓ ÉS AZ 1848-AS ROMÁN EMIGRÁCIÓ Teleki László és a román emigráció kapcsolatai kis töredékét alkotják az 1848. évi közép- és délkelet-európai forradalom, valamint az azt követő ellenforradalom uralta időszak történetének, amelynek előterében az oly sokszor vitatott nemzeti-nemzetiségi kérdés állott. Az európai nemzeti mozgalmak közötti együttműködést, kooperációs kísérleteket, a román emigráció radikális képviselőinek Telekivel való kapcsolatai még ki hangsúlyozottabbá tették, amely lényegében már a demokrácia, függetlenség és a nemzeti egység közös útját egyengette. Ezen alkalommal minderre nem térek ki részletesen. Szeretném mégis felidézni Teleki László egyéniségét, azt a kiváló személyiséget, aki megértette és szem előtt tartotta a XIX. századi nemzeti történelem fejlődésének törvényszerűségeit és követelményeit. Kosáry professzor alapos előadásában bemutatta Teleki politikai gondolkozásának lényeges mozzanatait. Utalt azokra az elvekre is, amelyek a románokkal való együttműködés alapjául szolgáltak. Igy ennek konkrét rövid felidézésére szorítkozhatom. Teleki László tulajdonképpeni együttműködési kapcsolatai a román emigrációval mintegy három-négy évig tartottak, és három szakaszra oszthatók: Az első, az 1848—49-es időszakot öleli fel; a második, az 1850. év és végül a harmadik, az 1851-es esztendő. A kapcsolatok felölelik tehát a magyarországi és erdélyi forradalom, valamint az utána közvetlenül következő összeurópai forradalmak újabb kibontakozásának reményében eltelt korszakot. Azt is előrebocsátom, hogy a kétoldali kapcsolatok csupán legfontosabb jellemzőinek bemutatására vállalkozom. Mint ismeretes az első szakasz még 1848 szeptemberében kezdődött. Pontosabban, utalok arra a kapcsolat-teremtésre Párizsban, amikor Teleki a magyar forradalmi kormány megbízottjaként Alexandru Golescu-Negruval, a bukaresti forradalmi kormány diplomáciai képviselőjével találkozott. Golescu különben nemsokára az emigrációban levő havaselvi kormány képviselője lett (ugyanis a forradalmat még 1848 szeptemberében leverték). A kapcsolatfelvételt — Czartoryski herceggel az élen — a lengyel emigráció, valamint a francia politikai baloldal néhány képviselője is elősegítette. A kölcsönös bizalom fokozatosan erősödött. Teleki számára, aki a magyar kormány politikáját, a magyarországi és erdélyi eseményeket kívülről, az európai fejlemények szélesebb távlatából ítélte meg; a nemzetiségi kérdés és a nemzetek önrendelkezési jogának megítélésében a szabadelvűség hangsúlyozott álláspontját juttatta előtérbe. Nézeteit és érveit világosan tükrözi a Kossuthtal 1849 nyarán folytatott levelezése, valamint 1849. május 18-án a párizsi Hotel Lambertben megrendezett lengyel-cseh-magyar találkozó jegyzőkönyve. Pulszky Ferenc szerint „Czartoryski ... azt hitte szükséges, hogy mi az oláhokkal s csehekkel egyezzünk ki, nehogy ezek Magyarországot feldarabolják. Teleki ezen eszmekörbe tökéletesen belement s különösen Erdélyre nézve a románokkal paktálni akart". Teleki haladó nézetei, amelyek a monarchiában együttélő nemzetiségek történelmi fejlődését, nemzeti eszméiknek megvalósítását voltak hivatottak előmozdítani, nem találtak kellő fogadtatásra az otthoni hivatalos politikában. Sőt Telekit mint kormánya nézeteitől eltávolodót, elszigetelték. Ám mindez az emigrációban élő nemzeti mozgalmakhoz való közeledését mégjobban elősegítették. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy bár Teleki, a román emigránsok közül Golescun kívül senkivel sem lépett — ebben az első fázisban — kapcsolatba, de mind a Golescutól kapott levelek, mind a Czajka-Czajkovski (a Czartoryski herceg konstantinápolyi követe) közvetítésével 106