Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Benda Kálmán–Soós István: A Teleki család és Teleki László

1833. szeptember 25-én Weimarba érkezett, ahol felkereste Goethe és Schiller, Wieland, Herder emlékhelyeit. 1833. október 7-én már Berlinben volt, ahol majdnem egy évet töltött 1834. augusztus 20-ig. 1833 decemberében bemutatták a porosz királyi udvarban. Berlini tartózkodása idején rendszeresen látogatta Savigny, Eduard Gans és Leopold Ranke előadásait. 1836 április végén tért vissza Magyarországra. 1836 májusában a magyar királyi udvari kancellárián „tiszteletbeli udvari fogalmazó"-ként tevékenykedett. 1836. szeptember 10-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába válasz* totta. 1837 áprilisában befejeződött hivatalnoki pályája, miután az erdélyi Fogaras városa az 1937. esztendőre összehívott erdélyi országgyűlésre követté választotta. 1837. április 24-én mondta el első országgyűlési beszédét a nagyszebeni erdélyi diétán, amelynek tárgya az erdélyi Országgyűlési Napló megindításának követelése. 1837 nyarán bejárta Erdélyt. Ez idő alatt megvívott néhány párbajt; többek között Fogaras várának kapitány-parancsnokával, akinek arcát keresztüllőtte. 1837. október 28-án elhangzott országgyűlési beszédében a törvénytelenségek ellen emelte fel szavát. 1838. szeptember 7-én a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. 1840 februárjában királyi meghívót kapott az 1839. június 2-a óta ülésező magyar országgyűlés felsőtáblájára. 1840. március 7-én hitet tett „a lélek szabadsága, a lelkiismeret függetlensége és korlátlansága" mellett. 1841 február végén Heckenast Gusztáv kiadásában Pesten megjelent „Kegyencz" című drámája. 1841. szeptember 6-án bemutatták a drámát a pesti Nemzeti Színházban. Részt vett az 1841/42. évi erdélyi országgyűlésen. Az 1843/44. évi magyar diéta főrendi tábláján az ellenzék vezére, legünnepeltebb szónoka, leghatározottabb alakja. Szembefordult Széchenyi Istvánnal.