Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Lassan József: A műszaki fejlesztés és a bányaművelési koncentrációk alakulása a nógrádi szénmedencében

Egy fejtésre eső homlokhossz termelés m t/nap 1960-ban 1965-ben 1970-ben 1975-ben 1980-ban 1984 ban A vágatok tartós biztosítással történő kihajtása (4. ábra) a nógrádi medencében az 1950-esévek elején kezdődött, majd a TH gyűrűk alkalmazásba vételével 1960-tól rohamosan terjedt el. 1965-ben már 50 %, 1970-ben 70 %, 1972-1982 között 80 % körül mozog a tartósan biztosított vágatok aránya. Igy 1967—1968-tól kezdődően a főszállító vágatok egésze már tartós vágatbiztosítással lett kihajtva. A jövesztés gépesítése (5. ábra) terén jelentősebb a marótárcsás jövesztés, kiterjedtebben alkalmazták és alkalmazzák jelenleg is, mint a széngyalus jövesztést. A marótárcsás jövesztés 1973-tól, de főképpen az önjáró biztosítású fejtések alkalmazásával, 1976-tól emelkedett meg. A munkahelyi rakodás gépesítésének fejlődését a 6. ábra szemlélteti. A kamrafejtések alkalmazása időszakában kis felrakó- és rakodógépekkel oldották meg a rakodás gépesítését. Az E profilú láncos vonszolók alkalmazásával jelentősen nőtt az önrakodás. A gépi rakodás mértéke a gépi jövesztés kiterjedt alkalmazásával 1974 tői kezdődően fejlődött számottevően. A folyamatos gépekkel szállított széntermelést illetően 1970-től az országos szinten mozog a nógrádi medence, de már az ezelőtti időszakban is jelentős fejlődést értek el a szállítás gépesítésében: 1955-ben 1960-ban 1970-ben 1980-ban A legintenzívebb fejlesztést a frontfejtések 1976-tal kezdődő komplex módon történő gépesítése jelentette. Ménkesen 1976-tól (KM-87), Kányáson 1977-től (2 MK E), Szorospatakon ugyancsak 1977-től (Gullick, majd OR—4) komplex módon gépesített fejtések azzal a nem titkolt elvárással kerültek üzembe, hogy - miután a fejtési technológiában minden nehéz fizikai munka gépesített, még a legmunkaigényesebb és a legveszélyesebb főtekezelés is — a fejtések produktivitása lényegesen meg fog emelkedni. E fejtések jellemző mutatóit a 7. ábra mutatja. Miután a fő műszaki fejlesztéseket áttekintettük, érdemes szemügyre vennünk a különböző technológiájú fejtések teljesítményének alakulását (8. ábra). Az ábrából kitűnik, hogy a fabiztosítású frontfejtések teljesítménye 1955—1964 között 2,5—3,2 t/műszak, az aceltámos fejtések teljesítménye 1966-tól 3,4—4,8 t/műszak, azaz a fabiztosítású fejtések teljesítményénél 36—50 %-kal magasabb. Az aceltámos frontfejtéseken belül is a gépesített jövesztésű frontfejtések teljesítménye 10—22 %-kal kedvezőbb, mint a jövesztő gépekkel el nem látott frontfejtéseké. Végül a frontfejtések előrehaladási sebessége a 9. ábra szerinti képet mutatja. A fával 83 10 40 14 49 29 110 96 364 65 276 87 296 38% 58% 89% 96%