Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)
Másrészt az is gondot jelentett, hogy a feladat is nagyobbra méreteződött, mint eleinte gondoltuk. Mindezek következtében feladatokat kellett áthelyeznünk, hangsúlyt kellett módosítanunk, és gyakorlatilag ezután alakultak ki azok a konkrétumok — amelyek ezt a kutatást keretbe foglalják. Ugyancsak gondot jelentett az, hogy a Miskolci Akadémiai Bizottság Történettudományi Bizottsága nem áll hivatása magaslatán mind a mai napig, tehát tevékenységünkben nem tudtunk velük haladni, pedig meggyőződésem, hogy nagyon sok, nagyon izgalmas együttműködési lehetőségünk van ezzel a szervezettel is. Az eredmények között a már meglevő publikációkat leszámítva azt is el kell mondanunk, hogy a kutatási témák menetközbeni módosításával, átformálásával több olyan kutató, olyan kutatási részirány lépett be, amely sokszínűbbé, gazdagabbá, hatásosabbá tette a tervezett kutatást. Szólni kell arról is, hogy jelentős tárgy- és dokumentumgyűjtés is történt az elmúlt majdnem egy évtizedben a kutatómunka során, hiszen két honismereti tábor diákjait is arra buzdítottuk és „kényszerítettük", hogy velünk együttműködve tíz-tíz napot nyaranta Etesen és környékén töltsön. Azt hiszem nemcsak az volt a lényeg, hogy tárgyakkal gyarapodtunk ez idő alatt, hanem egy olyan kis, fiatalokból álló réteg is kialakult, akiknek már bővebb Ifogalmuk van arról, hogy mit jelenthet a Nógrád megyei bányászat. Az sem lebecsülendő eredmény, hogy az elmúlt évtizedben rendkívül sokrétű, konkrét és jóhatású munkakapcsolat alakult ki a Salgótarjáni Múzeum és a Nógrádi Szénbányák között. Szakmai területen, közművelődésben, kiadványokban, kiállításokban látszódik ez és ez min denképpen biztató a jövőre nézve is. Hogy milyen szakmai eredményekkel járt az eddigi kutató munkánk, azt nemsokára megtudjuk, meghalljuk, s nagyon reméljük, hogy méltó ehhez a felsoroláshoz. Konferenciánkhoz annyit kell még tudnunk, hogy a kutatásban résztvevők közül nem mindenki tart itt előadást, egyrészt az idő szűkös volta miatt sem, másrészt olyan jellemző témákat választottunk, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot. Nagyon fontos és nagyon jó az, hogy a mai előadások között nemcsak Nógrád megyei, hanem más régiók kutatói is jelen vannak, s így módunk nyílik az általánosításra, összevetésre, analógiák megfogalmazására és újabb szempontok kidolgozására. Ennek az összegzésnek, amelynek nagyon fontos állomása ez a mai konferencia, az eredménye mindenképpen tanulmánykötet lesz. Az a tanulmánykötet többek között, amelyben a mai találkozásunk anyaga is megjelenik. Ezt a kötetet közösen adjuk ki a Nógrádi Szénbányák Vállalattal. Szeretném jelezni azt is, hogy ez a kötet viszont nem jelenti a kutatás lezárását. Ha most rákérdeznének, nem tudnám megmondani konkrétan, hogy milyen irányban fogunk továbbhaladni. Az biztos, hogy az etesi kutatás ezzel befejeződik, de hogy kétségtelenül folytatjuk tovább más irányban, az tény. A Nógrád megyei Múzeumi szervezetben és a Nógrádi Sándor Múzeumban a szakmai tudományos fejlődés egyik meghatározója volt az elmúlt évtizedben a bányászattörténeti kutatás, és ez lesz a következő évtizedekben, mégha részterületen is. S a fentebb említett jó kapcsolat a szakemberekkel, a bánya szakembereivel garancia arra, hogy meg tudjuk majd pontosan határozni a készülő múzeumi új középtávú tervünk során, hogy mire irányuljon a figyelmünk. Hogy ez a kutatás ugyancsak hasznos lesz, azt az eddigi tapasztalatok alapján bátran remélhetem. 5 Ш