Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Fűrészné Molnár Anikó: A tatabányai bányamunkások élet- és munkakörülményei, politikai szervezettségének problémái a gazdasági világválság éveiben

rehoznia a személyes kapcsolatot a budapesti pártvezetőséggel. (40) Közben a csoportok erősítést kaptak az 1932 februárjában Franciaországból hazatérő kommunista bányászoktól. Nem hiába féltek a hatóságok a forradalmi eszméktől „megfertőzött" visszavándorlóktól. A politikai rendészeti osztály 1932 tavaszán készített kimutatásában szerepel a kommunisták szervezkedése is. Számos vidéki város mellett Felsőgallát jelölték meg, mint ahol „titkos szervezkedés folyik . A jelentés beszámolt a szervezkedésről is, amelyet itthoni és külföldről hazatért bányászok folytatnak. Ez a jelentés egyébként képet ad az SZDP igen jelentős befolyásáról is, amit a párt legfőbb vezetői többnyire nem a tőkések és a rendszer elleni harc fokozására, hanem ellenkezőleg, „fékezésre" használtak fel. (41) Tatai István, Tóth Bucsoki István és társaik rendszeresen kaptak Pestről kommunista sajtótermékeket akkor is, amikor még hiányzott az összeköttetés. A személyes összeköttetés megteremtésére Tatai István Pestre utazott. Tatai pesti tartózkodása idején csoportja tagjainak sikerült a tokodi kommunistákkal kapcsolatba kerülni. A sejtek munkájáról konspirációs hiba folytán szereztek tudomást a hatóságok. A nyo mozás a kommunista szervezet sejtjeinek felgöngyölítésére — a szervezkedés szálainak kiterjedése miatt — csaknem fél évig tartott. A részvénytársaság helyi igazgatósága minden támogatást megadott a nyomozás sikere érdekében. A letartóztatások mindkét csoportra kiterjedtek. Tatai István és Lázár Ferenc egyesített kommunista-perében 1933. augusztus 7-én mondott ítéletet a győri törvényszék. A tatabányai kommunista-per iratai azt bizonyítják, hogy a tatai szén medencében egy teljesen kiépített pártszervezet tevékenykedett. A pártszervezetnek volt titkára, organizátora, sajtosa, sajtóelosztója, összekötője. (42) Volt egy röpcédulák előállítására szolgáló sokszorosítójuk is. y Az ítélet a 2 heti fogháztól a 2 hónapi börtönbüntetésig, a politikai jogoktól való eltiltásig és 3—5 évig terjedő hivatalvesztésig terjedt. (43) Az 1933-as letartóztatások súlyos csapást mértek a tatabányai munkásmozgalomra. Hiszen még mielőtt a szervezkedés igazán kibontakozhatott volna, már el is fojtották, szétzúzták. Emellett meglehetősen sok bányászra ráirányult a figyelem. Megfigyelés alatt tartották a még el nem ítélteket is, így szinte lehetetlenné tették további szervezkedésüket. A gazdasági válság éveiben Tatabánya hangulata legjobban talán „hamu alatt izzó parázs'-hoz hasonlítható. Bár ténylegesen jelentős megmozdulásra ebben az időszakban a nagy munkásmozgalmi múlttal rendelkező Tatabányán nem került sor, ez a „nyugalom mégis csak látszólagos volt. „Tűrtek a munkások, mert az akkor uralkodó munkalehetőségek mellett nem akarták kitenni családjukat annak, hogy kereset híján a sok éhes szájból még azt a kis darab kenyeret is kivegyék, amit a tőkés morzsaként asztalukra vetett." (44) A bányamunkásoknak egyre inkább azért kellett küzdeniük, hogy dolgozhassanak, s így maguk és családjuk létfenntartását valamiképp biztosíthassák. A mind nagyobb arányú munkanélküliség gátolta a sztrájkharcokat, viszont eddig soha át nem élt nyomort és elkeseredettséget idézett elő. Ezzel az elkeseredettséggel a bányabárók is számoltak, ezért építették ki olyan jól a telepeken a csendőrés besúgóhálózatot. A MÁK urai a munkanélküliség rémével, az erős csendőri nyomással, a besúgóhálózattal, a visszaélésekkel, az elbocsátásokkal — amelyek már akkor is bekövetkeztek, ha valaki csak szót mert emelni társai érdekében — s az elbocsátással való fenyegetés taktikájával tartották sakkban a bányamunkásokat. A bérmozgalmakat és sztrájkokat azonban nemcsak ez vetette vissza. Jelentős szerepet játszottak benne a kommunista bányászokat ért súlyos csapások és az SZDP, valamint a bányász54