Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Fűrészné Molnár Anikó: A tatabányai bányamunkások élet- és munkakörülményei, politikai szervezettségének problémái a gazdasági világválság éveiben

gozta az augusztus 1-i tüntetés végrehajtásának tervét, és július 14-re találkozót készített elő Tatabánya megbízottjával." (35) A politikai rendőrség főcsoportja azonban Háy Mihályt és a tatabányai küldöttet, Butrij Pétert, a találkozón — egy Lehel utcai illegális lakásban —, elfogta. A tatabányai küldöttnek a tárgyalása azt bizonyítja, hogy a párt jelentős szerepet szánt Tatabányának az augusztus 1-i megmozdulásban. (36) Butrijon kívül elbocsátottak még 4 kommunista bányászt, akikről tudták, hogy vele kapcsolatban álltak. Butrij Pétert 1 év és 5 hónapi fogházra ítélték. Családját a Vörös Segély rendszeresen támogatta, és végül előkészítette, hogy hamis papírokkal Bécsbe, majd a Szovjetunióba utazzanak a családfő kiszabadulása után. A nagyarányú letartóztatások és a szociáldemokrata vezetők árulása meghiúsította az augusztus 1-i tömegmegmozdulást. A politikai főcsoport iratai pedig azt bizonyítják, hogy 1929-ben már olyan szervezete volt Tatabányán az illegális kommunista pártnak, mely egész Tatabányára kiterjedő tüntetés kezdeményezésére és irányítására is képes lett volna. Sőt, Háy Mihály elfogatásakor a politikai főcsoport kezébe került egy Bécsből érkezett levél is, amelyből világosan kiderül, hogy nemcsak a KMP, de a KIMSZ is tevékenykedett Tatabányán. A párt az ifjúság körében is eredményes munkát végzett még a csendőri, rendőri terror, levente-félrevezetés ellenére is. A 30-as évek derekán, a tatai járásról írt könyv a tatabányai „ifik hangulatát a következőképpen festi le. „A bányászok többségének, különösen a fiatalabb évjáratúaknak lelkében a visszafolytott gyűlölet él. És hisznek abban, hogy egyszer majd elkövetkezik az idő, amidőn elnyomottságukért elégtételt vesznek maguknak. (37) Ezért léptek be tömegesen a Természetbarátok Turista Egyesületébe és az Eszperantó Egyesületbe. Mindkét szervezet legális egyesület volt ugyan, de a kommunisták már a 20-as évek közepétől illegális tevékenységet fejtettek ki bennük. Igy nyílott alkalom a pesti és a győri kommunistákkal való találkozásra is. A letartóztatások következtében ideiglenesen megszakadt a kapcsolat Budapest és Tatabánya között. Ez hosszú hónapokon át bénítólag hatott a tatabányai munkásmozgalomra. A kommunisták azonban folytatták felvilágosító és szervező munkájukat, bár a rendőrség és csendőrség minden erejét megfeszítve igyekezett tevékenységüket megakadályozni. Mégis december végén és 1930 január első napjaiban csupán arról számoltak be a jelentések, hogy Tatabányán és környékén kommunista röpcédulákat terjesztettek, de a terjesztők „a nyomozás során megállapíthatók nem voltak. (38) A II. kongresszus időpontjára, 1930 februárjára a pártnak 11 kerületi szervezete működött, ezek közé tartozott Tatabánya is. (39) A tatabányai kommunisták a KMP II. kongreszszusára Nagy Pált választották meg küldöttnek, akit a kongresszus az új Központi Bizottságba is beválasztott. 1930-ban egyik letartóztatás a másikat érte. A KMP konspirációs válságba került. 1931 januárjában a titkárságnak egyetlen vidéki kerülettel sem volt kapcsolata. Egyre jobban mutatkoztak annak a következményei, hogy a legharcosabb munkásokat eltávolították a bányákból. A visszamaradt kommunistáknak előbb új erőket kellett toborozniuk, és meg kellett erősíteniük legyengült szervezeteiket, sőt az egy időre megszakadt kapcsolataikat is újra kellett építeniük. 1931-ben Tatabányán több Belgiumból hazatért kommunista bányászt foglalkoztatott az a gondolat, hogy összeköttetést kell újra találni a párt budapesti központjával. Erre azért is szükség volt, mert kisebb önálló akciók, így a munkanélkülieknek a felsőgallai községháza elé vonulása is, kevés sikerrel jártak. Két pártcsoport is kísérletezett az összeköttetés megteremtésével, a Tatai István-csoport és a Lázár Ferenc-csoport. A Tatai-csoportnak sikerült előbb lét53