Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)
Vonsik Ilona: Adalékok Etes politikai mozgalmához
val közelíthetjük, illetve ítélhetjük meg. Figyelembe kell vennünk pl. az élet- és munkakörülményeken kívül azokat a helyi sajátos viszonyokat, amelyek hol segítették, hol gátolták a munkásság mozgalmát, forradalmi harcát. Ezek vizsgálatával magyarázatot is kaptunk arra, hogy a mozgalom miért került olykor hullámvölgybe. Az eddig feltárt adatok alapján állíthatjuk, hogy a politikai atmoszféra tisztán, egy síkban sohasem jelentkezett. Egyszerűsítve a problémát: soha nem volt jelen csak a baloldali vagy csak a jobboldali politika érvényesülésének mozzanata. A község és a bányatelepek életét át meg átszőtte a társadalmi élet számos jelensége és szervezete, amelyeknek pozitív és negatív hatása jelen volt a mindennapi életben. Nem elhanyagolható az az összefüggés sem, mely a munkakörülmény és a munkások szemlélete között tettenérhető. Ugyanakkor utalnunk kell arra is, hogy a szemlélet gyakran váltotta ki és irányította a hétköznapok küzdelmeit Etesen is. Az államhatalom és erőszakszervezetei mellett a másik hatalom a társulat volt a maga sajátos, tőkés, orientáló, fegyelmező és az erőszaktól sem visszariadó gépezetével, mely a munkások politikai-mozgalmi tevékenységét eleve behatárolta az általa szabályozott munkával, munkaidővel, munkabérrel, a szociális, az egészségügyi és a művelődési viszonyokkal. Ismertek előttünk a munkaadók munkáspolitikáját jellemző, váltakozva, illetve együttesen alkalmazott módszerei, amelyek a mozgalom erősségétől függően módosultak, de mindig azt a célt szolgálták, hogy a megélhetés érdekében a munkások engedelmet, engedékenységet tanúsítsanak. Etesen az 1920-as évekig mindkét kőszénbánya részvénytársaság munkáspolitikája viszonylag kedvezett a munkásoknak, mert fő céljuk a helyhezkötött, a lakótelepeken élő nagyüzemi munkásság, az üzemi törzsgárda kialakítása volt. Ennek megfelelően társulati munkáslakásokat építettek, munkásotthont hoztak létre, és különböző kedvezményeket nyújtottak dolgozóiknak. Etes-Amália-aknán 1906-ban 28 új munkáslakás épült, és 1910-ben járványkórházat kapott a bányatelep. ( 1 ) Ha a megélhetés szempontjából az alapvetőt, a kereseteket vizsgáljuk, egy korabeli társulati kimutatásból megállapítható, hogy az 1897—1912 közötti években az Amália-aknai vájárok keresete csak 1902-ben haladta meg 11 fillérrel a társulati vájár átlagkeresetet, más években alatta maradt ennek. A csillések keresete három évben mutat többet a társulati átlagnál. A kereseteket különböző levonások terhelték, a szerszámjavítástól a büntetéspénzig, de csökkent a bér összege a társulati élelemtár árkülönbözetével, sőt még a párbérrel is. Még szembetűnőbb a társulati átlagkereseten aluli bérezés, ha a termelés lehetőségeit, módjait, a munkakörülményeket vizsgáljuk. Az Amália-aknai széntelep átlagos vastagsága 48—52 cm között volt, melyben havi átlagban 30 műszakot teljesítettek a bányászok, és műszakonként, fejenként 8,3 q szenet termeltek ki. (2) A Bányamunkás с lap az Amália-aknai állapotokról 1913 decemberében többek között azt írta, hogy „a társulat takarékosságból, vagy nemtörődömségből nem csináltat levegőjáratot, így kénytelenek a munkások a meleg és bűzös levegőben dolgozni. Az ivóvíz rozsdás, piszkos tartályokban van, hogy undor belőle inni... A szénszállító csillék tengelye görbe, és így azoknak az eltolásához 3—4 ember kell... A munkások tüzelésre drága pénzért csupa port kapnak úgy, hogy a bányászok kénytelenek feleségeiket egész napra elküldeni szenet keresni..." (3) A bányászok egészségvédelmével kapcsolatban néhány szemléltető mondat a bányaorvos 1896-ban tartott előadásából: „mennyi küzdelme van egy bányatelepen működő orvosnak a nép rendetlen életmódjával, nagy falánkságával, iszákosságával, babonájával... Az a körülmény, hogy a munkás betegsége alatt betegpénzt, sőt munkaközbeni sérülésből eredő megbetegedésekor kétszeres betegpénzt kap: azt elbizakodottá teszi, egészségével nem törődik, munka közben könnyelmű, sőt meggondolatlan; az orvossal szemben követelő, a gyógyszerekkel pazarló.' (4) 31
