Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Zólyomi József: A falusi élet változásvizsgálatának eredményei Etesen

A helyi bányák beindulásával a szarvasmarha-állomány összetételében kisebb változás történik. Míg a 70-es években tíz pár ökröt írtak össze paraszti tulajdonban, addig ez a szám a kilencvenes évekre nullára zsugorodik, vagyis a paraszti ökörtartás teljesen megszűnik. Fentebb már utaltunk arra, hogy a bánya beindulásával, a kolóniák létesítésével, a szegényebb rétegek számának gyorsütemű emelkedésével a fuvarlehetőségek megszaporodtak. Köztudott, hogy az ökör lassú, télen bizonytalan járása miatt nagyobb távolságú fuvarok lebonyolítására nem alkalmas. Igy azok a gazdák, akik korábban ökröt tartottak, igyekeztek azt lóra kicserélni, hogy a jövedelmező fuvarozásba ők is bekapcsolódhassanak. A lótartás többletköltsége a fuvarokért • kapott pénzből megtérült, sőt többletbevételt biztosított. A falu tehénállománya 1895-1935 között 93-98 darab között változott. A tehéntartók száma 63—73 között ingadozott. A tehéntartás korántsem köthető annyira szigorúan , vagyoni állapothoz mint a lótartás. Igaz, hogy a tehenek nagyobb része a tehetősebb gazdák portáján élt, de a kevés földű, vagy a zsellér is megengedhette magának, hogy egy tehenet tartson, ha takarmányozását vásárolt vagy bérelt réten kaszált szénával biztosíthatta. A kolónián élő bányászok nem tarthattak tehenet, illetve csak néhány vezető beosztású bányásznak volt lehetősége tehéntartásra. Pl. Amália aknán 1928-ban 6 fejőstehenet írtak össze. A fejőstehenet természetesen elsősorban tejéért tartották. A tehéntartók ritkán vittek tejet vagy más tejterméket piacra eladni, mert azt a kolónia lakói helyben felvásárolták. Sertés A múlt század második felében a sertésállományban is megtörtént a fajtaváltás, éppúgy, mint a szomszédos falvakban. A korábbi hússertést a több zsírt adó mangalicák váltották fel. Az országos összeírások településekre bontott adataiból tudjuk, hogy Etesen a sertéstartás a múlt század végén sem veszített jelentőségéből. Az 1895. évi statisztikai felmérés 459 darab sertést számlált össze a faluban. A kora tavasszal végzett 1911. évi állatszámláláskor csupán 298 sertést találtak. A falu és a kolóniákat elkülönítő első állatszámlálásra — eddigi ismereteink szerint — 1928-ban került sor. Ekkor csak a faluban — vagyis a kolóniák nélkül — 128 család tulajdonában 299 darab sertést írtak össze. Ugyanebben az időben az Amália-telepen 96 családnak 196, a Rau- és Albert-aknán 67 családnak 148 darab sertése volt. Kitűnik ebből, hogy a sertéstartás vagyoni helyzethez nem köthető, hiszen a kolóniákon lakó családok többsége is tartott egy-két sertést. Az adatközlők visszaemlékezéseiből ismert, hogy a család téli hús- és zsírszükségletének biztosítására csupán a gazdagabbak vágtak le két sertést, a többségnek egygyel is meg kellett elégednie. A családok nagyrésze viszont két sertés meghízlalására törekedett, egyet saját szükségletre, a másikat eladásra hizlalták. Az eladásra szánt hízósertések értékesítésére nem a faluban, hanem a salgótarjáni sertésvásárokon került sor. 1930—1931—1932-ben havonta átlagban 30-an kértek marhalevelet, hogy sertéseiket a salgótarjáni vásárra vihessék. A kolóniákon lakók közül többen kupeckedéssel is igyekeztek a bányában keresett pénzüket ., kiegészíteni. Az olcsóbb szécsényi, balassagyarmati, hatvani vásárokon több sertést felvásároltak, majd nagyobb haszonnal Salgótarjánban eladták. Juh A 19. század első felében még virágzó juhtartás a jobbágyfelszabadítás után már nem tudott életre kelni. A múlt század végén, századunk első felében a statisztikák ugyan még jelen25