Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Praznovszky Mihály: Bevezető - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányák létrejöttének körülményei

tokos az „Ettesi Kőszénbánya Társaság , meghatalmazottja: Borzemszky Witold volt, aki Etesen lakott. Az illetékfizető neve: Ágostbánya volt. (50) A „Társaság" név helyett előfordult a „Vállalat" megjelölés is. (51) Az etesi Ágost-bánya termelési feltételeire, műszaki adottságaira vonatkozó, és ezért számunkra igen fontos adatok gyéren fordulnak elő, és meglehetősen esetlegesek. Igy teljes képet nem is kaphatunk a társaság működéséről. Egy 1886-os statisztika szerint a bányának 7500 m hosszú mozdonyüzemű szállítópályája volt, amelyen két mozdony végezte a szállítást. A termelése ugyanebben az évben 213 000 mázsát tett ki. (52) A Déry-féle Bányakalauz 1888-ban további adatokat sorol fel: 4 kettős bányamérték és 2 határköz volt már a Társaság tulajdonában, a bányának 3200 m hoszszú szállítópályája és 7500 m hosszú mozdonyüzemű vasútja volt. Az évi termelés már 500 000 mázsa barnaszenet tett ki. (53) A bánya munkásainak létszámát 1886-ban 240 férfimunkás, 6 nő és 60 gyerek alkotta. (54) Ez a szám azonban rohamosan csökkenhetett, mert egy 1886 ban keltezett jegyzőkönyv szerint az etesi bányában dolgozó 80 bányamunkást a termelés beszüntetése miatt elbocsátották. (55) Az 1888-ban kiadott Bányakalauz 100 férfi és 30 gyerek munkásról tesz ismét említést. (56) További elemzést igényel annak kimutatása, hogy milyen okok játszottak közre az etesi széntermelés gazdaságtalanságában. Valószínűleg a technikai hiányosságok mellett a rossz üzemvezetés és az SKB Rt. konkurrenciája együttesen hatott a társaság veszteséges bányászatára. Igy nem véletlen, hogy az Etesi Kőszénbánya Vállalat Hoffmann és társai közkereseti cég, valamint beltagjai: dr. Pulszky Ágost és Lőrinczi Hoffmann Jakab eladták a vállalkozást egy .általuk alapított másik cégnek, az Etesi Kőszénbánya Részvénytársaságnak 1886. július 1-ével. A szerződés tárgyát minden jogok, valamint ingó és ingatlan vagyon képezte, melyeket Pulszky és Hoffmann, részben az Etesi Kőszénbánya Vállalat az etesi határban levő kőszén kiaknázása és értékesítése céljából megszereztek és használtak. Az eladási összeg 235 000 forint volt, melyet az új részvénytársaság hasonló értékű részvényjegy átadásával egyenlített ki. Ekkor ruházták át mindazokat a jogokat, amelyeket a gr. Forgách örökösöktől 1885. február 22-én megszereztek. (57) Az új részvénytársaság székhelye: Budapest, igazgatója Lőrinczi Hoff mann Jakab lett. Hivatalnokok Braun Dezső, Detre Béni, Hampel Victor voltak. Etesen csak a bányagondnokság székelt, vezetője lovag Borzemszky Vítold, pénztárosa Steiner Soma, számvevője Zsorna Rezső, orvosa dr. Lővinger Rezső volt. A társulatnak társládája, munkáslakása, élelemtára, iskolája is volt. (58) Az „új részvénytársulat a karancsaljai Kotrócpusztán 1886-ban további kutatásokat kezdett, és 134 m mélységben 0,6 m vastag széntelepre bukkant. A szénterület gyarapítása is folyt. 1887. november 16-án Etes község, a tulajdonát képező fél úrbéri telek alatt található szén tulajdonjogát eladta a társulatnak. A szerződést 1888. február 22-én kötötték meg, és pontosan leírják a szerződés tárgyát: Etes község határában a község tulajdonát képező összes terület alatt fekvő kőszenet, valamint az ottani 30 jobbágy házhely után kiosztott területekben (402 kh) rejlő kőszenet adták el. Ezzel a társulat tényleges birtokába és tulajdonába bocsátottak minden kőszéntelepet, amelyek az urasági és zsellér birtokok alatt, valamint a „kisverő' dűlőben fekvő szőlők alatt rejlő kőszén kivételével Etes község határában találhatók. A részvénytársaság 36 000 forintot fizetett értük. Etes község belterülete alatt, valamint annak kerületéből számított 20 m távolságban a szenet kitermelni a bányatörvény értelmében sem lehetett volna. A vételáron felül még az etesi kovácsműhely évi 100 q illetmény szenet is kapott. A Szentiványi-féle urasági részben található ingatlanok alatt rejlő szenet Zámbó Mátyás és János hasonló feltételek alatt adta el a résztvénytársaságnak. A vételárat a jobbágy