Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)
Praznovszky Mihály: Bevezető - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányák létrejöttének körülményei
is tiltakoztak a jogtalan bányászkodás ellen. Végül az SKB Rt. méltányossági alapon törlesztette a 32 év óta ki nem adott járandósági szenet. (30) Karancsalján a Krupp-család is bányászkodott. (31) Pongrácz Ernő bányakapitány 1870 szeptemberében ellenőrző körutat tett Nógrádban, Karancsalján Krupp Hermann losonci gyáros kutatásait is megtekintette. A feltárt széntelep itt 1—2 láb vastag volt, amit 10 öl x mélységű aknával tártak fel. Az itt dolgozó 6 munkás havonta mintegy ezer mázsa (bécsi mázsa = 56 kg) szenet termelt ki, amit részben Lsoncra szállítottak, részben az akna közelében felállított téglaégetőben használtak fel. Krupp a környéken több helyen is fúratott szén után, s ennek során 9—10 öl mélységben 1—2 láb vastag széntelepet találtak. (32) A Krupp-család bányászkodása ellen 1880-ban ismételten tiltakoztak a bányakapitányságnál a karancsaljai lakosok. (33) A vállalkozás végül is úgy fejeződött be, hogy 1880. szeptember 2-án a Magyar Országos Bank Rt. megvásárolta a családtól a kőszénkiaknázási jogot 250.000 o. é. forintért. A szerződés tárgyát Karancsalja, Baglyasalja és Etes határában található ingatlanok és szénkiaknázási jogok képezték. Az új tulajdonos az ingatlanokat, jogosítványokat, szerszámokat, feltalálható szénkészletét és a „kőszénbányákat 1881. szeptember 1-én vette át a családtól. (34) Természetesen a „végállomás itt is az Északmagyarországi EKI Rt. lett. Érdekes bepillantani a Krupp-család szénjogi szerződéseibe, melyekből nyomonkövethető a szénjog vándorlása üzleti megfontolásból. A Szentiványi-család etesi birtokának tulajdonjogát 1871. július 6-án ifj. Seidner Mór szerezte meg, a szénjog Szentiványi Sándoré maradt. (35) A szénjogot 1880. július 26-án Szabó Sándor és Szabó Vilmos vette meg (36), de már szeptember 1-én Jurnitschek Krupp Ida és a család többi tagja tulajdonába ment át. Egy évvel később, 1881. augusztus 17-én és 18-án kelt szerződéssel (37) vette meg a MOB Rt. a szénjogot, hogy 1887. november 9-én átruházza az Északmagyarországi EKI Rt.-re. (38) A karancsaljai Sándor-bánya Schöller Sándor, a losonci Schöller és Tsa. állanygyár (pakfon) tulajdonának magánbányája volt. (Már 1859-ben kutatási jogot szerzett, de losonci gyárába 1851—54 között a Karancsberény melletti Kisaranyi pusztán is bányászott szenet. (39) A Sándor-bánya termeléséről, munkásairól rendszeres kimutatások maradtak fenn. A bánya 1882-ben az Északmagyarországi ÉKI Rt. bérlete lett. (40) 5. Bányászat Etes határában Az első, már nevében is etesi jelzőt használó Etesi Kőszénbánya Vállalat létrehozására tett kísérlet gyökerei Baglyasalján erednek. A földbirtokosokkal 1866 szeptember 12-én Minich Albert, Vancsó Franciska és Szilassy István szerződést kötöttek a birtokuk alatti szén kitermelési jogának megvételére. (41) 1870-ben már Albert nevű bányájukban 9 munkással dolgoztak, de a bányakapitánysági szemle az alacsony termelés miatt versenyképtelennek látta a társaságot. (Hamarosan összeütközésre is került sor az SKB Rt-vel, mivel az a Jakab bányából hosszabb ideje fejtette széntelepüket.) (42) Az alapító társaság hamarosan talpra állt, és mint azt az eredményei is mutatták, erős középvállalattá fejlődött, jóllehet az újabb hanyatlás 1878 után itt is tapasztalható volt. 1873ban Baglyasalján Vancsó Gyula és Hoffmann Jakab szerzett újabb széntelepeket. (43) 1880. augusztus 28-án a szénbányákat ismét bővíthették, mert a Kun családtól megx Nincs jelezve, hogy hosszmértékként a bécsi öl, azaz 1,896 méterről, vagy az ún. bányaöl = 2,0258 méterről van itt szó. 12
