Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Pavol Maliniak: A zólyomlipcsei uradalom lakóinak tanúvallomásai, mint a régió késő középkori történelmének forrása
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA meg Zólyomlipcse várának az adót.21 A tanúvallomásban ismét szerepel a Ter- gart elnevezésű hely. A kecskékről szóló fenti megjegyzés alátámasztja azt a fel- tételezést, hogy Tergart az uradalom keleti részében volt. A magyar Farkas előnév Garampéteri következő időszakból származó forrásaiban is szerepel. Az 1549. évi portaösszeírás szerint a falu bíráját Mathej Farkasnak (Farkas Mátyásnak)22 hívták. Társával együtt adta ki 1558-ban azt az oklevelet, melynek értelmében a kisselmeci (Stiavniéka) Soltész Simon (Simon Soltés) eladja az általa 1514 óta birtokolt malom felét, melyet öreg kora miatt már nem tudott használni.23 A következő tanú az ugyancsak garampéteri Joannes Laczowich [a szlovák eredetiben Ján Lacoviő szerepel, a ford, megj.] volt (Joannes Laczowich de Prae- dein). Elmondta, hogy látta, amint a Smrekovice („Fenyvesek”) nevű hegyekből (de montibus Zmerkouize) kihajtottak egy kecskenyájat, amely után nem fizették meg Zólyomlipcse várának a járandóságot.24 Tanúvallomása Stephanus Farkasch vallomásához kapcsolódik, ellentétben áll azonban a Laurentius Zernak által mondottakkal. Nem zárható ki, hogy a különböző uradalmakból való tanúk a határhegy különböző oldalairól vallottak. Albertus Zipak [a szlovák eredetiben mint Albert Sipák szerepel, a ford, megj.) tudta, hogy Dóczy Demianus „Breznóbánya után” (pontosabban Breznóbánya alatt), a „Tisovsky diel mellettinek” nevezett erdőnél (ad silvam nominatam prope Tysowsky diel) lefoglalt tizenhat szekeret szakajtókkal és teknőkkel (sedecim currus vahany et koritha), amelyek után nem fizették meg Zólyomlipcse várának a kötelező adót.25 E helyütt a forrás figyelemreméltó szlovák glosszákat közöl, melyek a legnagyobb valószínűség szerint közvetlenül a szlovákul beszélő tanú vallomásából kerültek átvételre. A feljegyzés szerzői, nyilván a bevezetőben említett szolgabírók, talán nem tudták latinra fordítani az otthoni közegben használatos „vahan” és „koryto” („fatál” és „teknő”) szlovák szavakat. Ez a feljegyzés az egyik legrégebbi bizonyítéka a két idézett szó használatának.26 A szakajtókkal és teknőkkel megrakott tizenhat szekérre vonatkozó megjegyzés kifejezetten meghökkentő. Hogyha a tanú nem túlzott, kialakulóban lévő tömegtermelésről (manufaktúráról?) lehet szó. A termékek kapcsán az olvasható a feljegyzésben, hogy nem fizették meg utánuk a zólyomlipcsei várnak járó adót, és Dóczy Demia21 MÓL DL 24 359, pag. 7. 22 Predayna regie majestatis... judex Mathej Farkas. MOL A 2679, Conscriptiones portarum, Comitatus Zoliensis (a továbbiakban CP CZ), pag. 170. 23 Suba HKG, 6038 dob., 32/no. 26 sz., 37/no. 16. sz. 24 MOL DL 24 359, pag. 8. 25 MOL DL 24 359, pag. 8. 26 A XVI. század második feléből származó dokumentumokat lásd: Majtán, 1992 és 2005. 109. és 293-294. 14
