Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Tarkó Ilona: Anyagi kultúra és rabkereskedelem Batthyány II. Ferenc idején

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

ese,83 kefe, kengyel,84 keszkenyő, korsók, tálak, kősó,85 lasnak,86 lánc, ló, nemez, nyereg,87 nyeregkápa, ökör, ökörbőr, pallos, paplan, patyolat, pokróc, puzdra (tegez), selyem, szattyán, szőnyeg, szügyelő, tarisznya,88 tatárpajzs, vont arany,89 zabla, zerma) követelt váltságként.

Az összesítésből kiderül, hogy a legjelentősebb a marhában megadott sarc. A konkrét „marhában”, azaz áruban megadott és a meghatározatlan áru a követelt sarcok több mint 83%-át teszi ki (90 ezer Ft körül jár). A készpénz viszont csupán 17%-a az összértéknek (1. számú diagram).

1. A követelt váltsádíjak megoszlása

készpénz 17%

A készpénz kategóriában az összes foglyot vizsgálva 16 személy esetében találkozunk készpénzzel forintban és aranyban90 megadva (6. táblázat). A foglyokat a készpénzsarcuk alapján is lehet csoportosítani. A legnagyobb összeg, amelyet egy fogolytól készpénzben követelt Batthyány II. Ferenc: 3000 Ft, a legkisebb

83 Kakuk, 1996. 95—96. durva posztó, nemez, nyeregtakaró, lótakaró.

84 Temesváry, 1995. 81—84. kép, leírásuk 190—191. szintén XVII. századi kengyelekről van szó, de az utóbbi három török eredetű, ezek a képek szintén segíthetnek elképzelni azt, mennyire értékes váltságdíjakat szerettek volna török rabjaiktól a Batthyányak.

85 Ez a XVII. században nagyon vonzó áruvá válik.

86 Lazsnak, lasnyak: pokrócok egy típusa. Endrei, 1989. 229.

87 Temesváry, 1995. 80., 138-139., 141-142., 147., 189. kép, ezeknek leírása 190., 196-197., 201. igaz ezek a nyergek a legutolsót leszámítva a XVII. századból való, mégis talán képet kaphatunk arról, milyen nyerget is vártak volna a sarckövetelésben a főurak.

88 Fekete-Káldy-Nagy, 1962. 573. a tarisznya a törökök körében nagyon kedvelt áru volt, nemcsak utazáshoz használták, ebben tartották otthon a kenyeret.

89 Fémszálas díszítésű szövetek (pl. brokát ) jelzője. Endrei, 1989. 238.

90 Horváth, 1959-1960, 33—50. Az aranyforint értéke 1600—1614 között 175-200 dénár között ingadozott, ennek átlagával számoltam, azaz 187,5 dénárral.

83