Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Tarkó Ilona: Anyagi kultúra és rabkereskedelem Batthyány II. Ferenc idején

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

Hat szpáhi65 66 is várt szabadulására (Feyerwary Zeffer [Fejérvári Szefer], Koppány Mehmet [Koppányi Mehmed], Pechy Házon [Pécsi Haszan], Valpoy Mehemot [Valpói Mehmed], Abdy [Abdi], Memheth [Mehmed]). Esetükben is különböző összegű56 váltságdíjakat figyelhetünk meg: 581 Ft-tól 3875 Ft-ig terjedően. Rajtuk kívül három tihaja67 (Thamassi [tamási], Házon [Haszan], Vylo Memy [Vilo? Merni]), két csaus68 (Mwza [Músza], a másiknak csak tisztségét tüntették fel), egy- egy cseribasi69 70 (Aly Chyery basa [Ali cseribasi]), alajbég , bég71 (Bayran [Bajrám] bég) katonai rangját jelölték meg. Ez együttesen 23 személyt jelent, azaz az ösz- szes rabnak csaknem 30%-a viselt valamiféle tisztséget, a legmagasabb váltságdíjat, 8—8000 ezer Ft-ot72 az Olay Béktől [alajbégtől] és Laky Al[i] agától kérte II. Ferenc,

65 Hegyi, 1988. 175. „könnyűlovas, aki szolgálati birtok fejében tartozott hadba vonulni; udvari zsoldos lovas. ”, tehát kétféle szpáhiról beszélhetünk az egyik a zsoldos, a másik a hűbéres, az utóbbiak birtokot kaptak a meghódított területen, igen eltérő nagyságúak voltak ezek, a kisebb jövedelmű a tímár, a nagyobb jövedelmű a ziámet volt. Tehát jelentős különbség lehetett a szpáhik anyagi helyzete között, ez a magyarázata a váltságdíjak eltérő voltának (Szilárdy - Szilágyi, 1863. 478-479.)

66 A következő évszázadban is ilyen eltérő értékeket találunk MOL P 1313/248. cs. Batthyány cs. lt. Török vonatkozású iratok No. 49. 31. Kanisai Baba Haszon Iriz szpáhi (1640) vételára 100 Ft, de a 28. oldalon található Feiérvári Ilász szpáhi már 1000 tallérba került a főúmak, azaz ez előbbi 15-szörösébe.

67 Hegyi, 1988. 174. „kethüdá: helyettes; valamilyen tiszt helyettese; az egykorú magyar nyelvbe tihaja alakban ment át.” te adott forrásban tihaja, illetve kihaja alakban is megtalálható. A perzsa kethuda szóból ered, mivel a hivatalok minden fokozatán található volt ilyen helyettes (Szilárdy—Szilágyi, 1863. 474—475.), így nem csoda a nagy értékkülönbség.

68 Hegyi, 1988. 172. „csaus: alacsonyabb tiszti rang; portai alakulat tagja, a csausok közül kerültek ki a Porta küldöncei és követei a tartományokba és külországokba. ” Akár hűbérbirtokot is kaphattak, a szultáni udvartartás mellett a pasák udvartartásában is voltak, sőt az alajbégnek is lehetett csausa. Azonban létezett egy alacsonyabb tisztség is, bás-csaus, akinek a feladata a büntetés végrehajtása volt (Szilárdy—Szilágyi, 1863. 467.). így a csausok is nagyon szélsőséges váltságdíjakat érhettek.

69 Hegyi, 1988 : cseribasi: „csapatparancsnok, aki alá a náhijében birtokos tímáros szpáhik tartoztak. ”

70 Uo. 172. alajbég: „a szandzsákban javadalmazott szpáhik többnyire választott vezetője.” Az Okmánytárban egy másik jelentése is szerepel: „minden pasának volt az udvarhoz tartozó alajbégje („ceremóniamester”), Szilárdy - Szilágyi, 1863. 463.

71 Uo. 172. bég: „rang vagy hivatal, utóbbiként a szandzsákbég rövidített változata. ”

72 Ennél jóval magasabb volt ugyanebben az időszakban (1584) Ali koppányi bég sarca, csak a készpénzkövetelés 30 000 Ft, de Ráckeve, Nagymaros, Vác, Nagykőrös, Cegléd és Tolna kezessége ellenére is csupán 15 000 Ft folyt be, Szakály, 1973, 39—49. Ez az 50 %-os arány nagyon hasonlít az alább szereplő eredményemhez.

81