Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Tarkó Ilona: Anyagi kultúra és rabkereskedelem Batthyány II. Ferenc idején

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

Batthyány I. Ádám idejéből - annál gazdagabb anyag áll rendelkezésünkre.31 Ennek alapján a legjellemzőbb, hogy a főúr az ún. kótyavetyén,32 árverésen jutott rabjaihoz, ezenkívül különböző portyák alkalmával maga Batthyány is foghatta őket, kaphatta ajándékba (katonáitól, vagy egy másik főúrtól), esetleg valaki a családtagját kívánta kiszabadítani az adott személy által. 36 fogoly nevében benne van a származási hely, tehát azt is tudjuk, melyik várból való. Egy-egy rab volt babócsai, Banja Luka-i, budai, laki, tamási, valpói, két pesti, három-három szigeti (szigetvári) és hídvégi, négy-négy berzencei, fehérvári és koppányi, legtöbben pedig (6-6 fő) a pécsiek és a segesdiek voltak. Ezek közül a Batthyány birtokokhoz legtávolabb a Száván túli bosznia-hercegovinai Banja Luka33 és Dráván túli Valpó fekszik, de valójában ez a mozgáskörzet lesz jellemző később is, azaz előfordul néhány távolabbi terület (vár), de alapvetően a hódoltsági területeken fekvő várakból kerültek ki a foglyok.34

31 Az iratok olvasásában és átírásában sokat segített dr. Zimányi Vera és dr. J. Újváry Zsuzsanna. Az 1637 és 1658 közötti adatokból egészen világos, hogyan is juthattak a Batthyányak rabokhoz (a P 1313/248. cs. Batthyány-család levéltára. Török vonatkozású iratok. No 49-től a MÓL P 1313/249. cs. Batthyány-család levéltára. Török vonatkozású iratok. No 393-ig több mint 200 oldalnyi irat alapján, 1. részletesen a Rabkereskedelem és anyagi kultúra a XV1-XVII. században a Batthyány cs. lt. alapján készülő doktori disszertációmban).

32 A XVI—XVII. századi kótyavetye szokásáról először szintén Takáts Sándor írt: Takáts, 1915. 136—180., 156. „A csatákban és a portyázások alkalmával szerzett zsákmány elárverezését s az összegyűlt pénz elosztását nevezték kótyavetyének." Ugyancsak erről Varga J., 1981. 106—112. Nagyon szemléletesen mutatja be a kótyavetye szokásjogát Pálffy, 1997. 25-30.

33 Valószínűleg ez a helynév az előző szolgálati helyre utal.

34 A XVII. században természetesen a kanizsai származású foglyok a leggyakoriabbak, hiszen Kanizsa elfoglalása (1600. október vége In: Benda, 1989. 422. után nemcsak az új vilajet központja, hanem az egyik legfontosabb török végvár is. Zimányi, 1968. 22. Batthyány I. Ádám haláláig viselte a „Kanizsával szemben vetett végváraknak" főkapitányi tisztségét. Pálffy, 1997. 257—288. Batthyány II. Ferenc a Kanizsával szembeni végvárak főkapitánya 1601-1602 (280.), majd 1604 és 1609 között „Dunántúli” kerületi főkapitány, még később 1620- 1621-ben volt Bethlen Gábor főkapitánya) 269. Még a témához Pálffy, 1996. 163—217. A Kanizsával szembeni végvidéket először Körmend és távoli Sárvár központokkal a Rába és a Zala folyók mentén próbálták fölállítani (204—205.).

71