Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Tarkó Ilona: Anyagi kultúra és rabkereskedelem Batthyány II. Ferenc idején
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA Ketten meghaltak (Börzenczey Aydy [Berzencei Ajdin], Hydweghy Mwrtyar [Hídvégi Murtiar?]). A teljes létszám 2,5 %-a, ráadásul ez nem azt jelenti, hogy tőlük semennyi bevételt sem nyert a főúr.21 Batthyány I. Ádám idején ennél azért magasabb a halottak aránya (5, sőt akár 10%), akkor sem egyértelműen csak veszteséget jelent egy-egy haláleset,22 azért mégis az a jellemző, hogy a fogoly halála egyben komoly anyagi veszteséget is jelentett a főúrnak.23 33 személy sorsa a forrás alapján ismeretlen (2. táblázat), ez 41,8%-a a raboknak. Bár néhánnyal találkozhatunk a Batthyány II. Ferenchez írt magyar nyelvű török levelekben,24 az iratok alapján végül mégsem tudtam megállapítani, mi lett a sorsuk. 21 U.o. 15.; 60. „Börzenczey Aydynak sarca [Berzencei Ajdin] fl. 300., az kezesség rajta fl. 50., Börzönczey Vely [Berzencei Véli] adott mög, kiért kezes volt marhát fl. 87. den. 50., megholt. ” Azaz 262 forintot és 50 dénárt veszített rajta Batthyány. A másik eset: „Hydweghy Mwrtyarnak [Hídvégi Murtiar?] sarca 40 szőnyeg, 3 aranyas paplan, megholt. ” Itt kb. 650 Ft a veszteség 22 MOL P 1313/248. cs. Batthyány cs. lt. Török vonatkozású iratok No. 49. 57. ,Anno 1655. Meghozván és eligazítván ezen rabunk [Tolnai Juszuf, 1648-ban került Batthyányhoz, 1650-ben sarcolt meg] sarcának nagyobb részét, és eligazítván dolgát die 27. Augustii megholt Rohonczon. Semmi kárt nem vallottunk halá[lá]ban, mivelhogy Verebéli Mihály és Karialj Mátyás nevő keresztény rabokat kihozta sarcában pro Tál. 330. Annak fölötte hozott kűsót No 100. Megholt. ” 23 Uo. 110. „2. Kanisai Ahmet iszpáhia [Kanizsai Ahmed szpáhi], Mamhut kihaja [Mahmud kihaja] fia. Anno 1649: Ezt az rabot az kapornakiaktól vettem pro fl. 500. Sokáig viselvén ezen rabunk az rabságnak igáját, mehólt az fogságban. ” A sarcolatlan rabok között találjuk, tehát amellett, hogy etette és őriztette Batthyány, a halálával tisztán veszített 500 Ft-ot is. 24 MÓL Batthyány cs. lvt. P 1314 Misszilisek No 00205. Ebben Kopanj [koppányi] alajbég és Kara Husszein [Hüszejn] zaim [ziámet-birtokos, Hegyi, 1988. 176.] azért könyörög Batthyány II. Ferencnek, hogy Bayran [Bajrám] bég sarcában engedjen el Batthyány egy paplant, mivel nagyon szegény, sőt Husszein kihaja [Hüszejn kihaja] még a maradék jövedelmét is elvitte. „Hanem azon künyürgünk Nagyságodnak, mint nekünk vitízlű úrnak, az egy Istenírt, az Nagyságod feje egysígíért, engedjen el Nagyságod az szőnyeget az szegín Bayran béknek [Bajrám bégnek], tegye ezt meg Nagyságod az ű szegínsígéért, s az mi barátságunkírt azt engedje el Nagyságod. ... Mert nem találhatja sohun, az mint Kurt aga beszíli is, itt is az mi kevés illette, jövedelme vöt az falun, azt titkon Huszayn kihaja [Hüszejn kihaja] mind eladta, s felrakodott két lovára, elment, senki nem tudja, hova ment, az is annál nagyobb szegínysíget ejtette hitetlen. Ezt cselekedje Nagyságod, az mi künyürgésünket hátra ne vesse, kit ha Isten íltet, mi is más dolgokban megígérkezünk szolgálni Nagyságodnak. ” Persze ezeket a könyörgéseket nem kell mindig komolyan venni, pontosabban minden ilyen szövegnél el kell gondolkodjunk, hogy ez mennyire felel meg a valóságnak, a törökök ugyanis nagyon ügyesen tudtak „könyörögni”. 67
