Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Ulrich Attila: Birtokelkobzások a Szepesi Kamara területén 1670-73 között
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA hordó bortermést adtak, értékük 21 200 Ft volt.9 Eddig feltárt hagyományos uradalmi majorsága Zemplén vármegyében 839 köböl, rétallódiuma 339 embervágó volt. Egész telek 192, fél 88, 2/4 4, zsellér 10, emellett 29 hajdú, 3 szabados, 1 korcsmáros (bor árus) élt birtokain. Összes puszta telke 425-öt számlált! Serédy Benedek az összeesküvésben részt vevő főnemesség egyik érdekes alakja volt. Nyughatatlan természete, és főleg a németekkel szemben való agresszivitása lényegében minden fontosabb katonai cselekménybe belesodorta. A Szabolcs vármegyében élő és főleg ott birtokló Serédy egy igen jelentős család kései sarja volt, aki a 17. század utolsó harmadában már csak a családi hagyományokból érzékelhette ősei egykori jelentőségét és nagyságát. Valószínűleg elérkezettnek látta az időt hasonló nagy tettek véghezviteléhez. Emellé párosult erőszakosabb személyisége, így nem csodálkozhatunk azon, hogy az ellene felhozott vádak jelentős része katonai cselekményhez köthetők. Az egyik vádpont szerint elfogadta a fejedelem rendeletét a felkelésre, és tokaji németeket „inzultált”. Ezen a tettén azonban alaposan túllépett, így részt vett Tokaj ostromában, és Stahremberg tokaji kapitány elfogatásában is. Szintén részese volt a kor egyik legnagyobb, lesből történt, eltervezett és kimunkált támadásában, az ún. gombási mészárlásban, amelyben a porciószedésből és rablásból visszatérő szatmári német helyőrség katonáit mészárolták le, illetve fullasztották a Szamos folyóba.10 Emellett támogatta a töröknek való behódolást is. Személyiségének alapvonásaira igen jó példát hoznak a különböző helyeken tett megnyilvánulásai. A terebesi mezőn tartott 9 MOL U et C Fasc 154. No. 1. A következő személyek esetében a szőlőbirtokok elkobzásánál ezt a forrást használtuk. 10 A Gombási erdőben sok német zsoldost mészároltak le, fosztottak ki, majd utána szétszéledtek az összetoborzott nemesek és katonák. Erről az eseményről Szirmay Antal Szatmár vármegye leírásában a következőképpen tudósitott: „Szathmár erőségébe Német őrző sereg vált, az kik az környül fekvő helységekre eleség bé takarítás véget ki csapván, a népet dúlták... Lónyay Anna már akkor Kemény János Erdélyi fejedelem Özvegye, aranyos-Meggyesi Várában az Vármegyebéli urakat, és nemeseket összeve hiván ezen romlásnak meg előzéséről... tanátskoztak, és el végezték: hogy már ki kémlelve lévén az Szathmári várbéli őrző seregnek ő szándéka élelem bé hajtás végett... eggyik Nemes csapat a Gombás erdőnek köze táján az erdőben rejtezzen el, az másik csapat pedig az erdőnek Meggyes felől való széliben... Ezen két seregnek pedig elől járójául rendeltetett Mikolay Bólizsár, Szodoray Boldizsár, és Kende Gábor, kik hív végbenvivői valónak a rendelésnek: mert az eleséggel meg rakodva visszá érkezvén a Németek, fejek is alig látszott marháik közzül... az Magyar seregek elől hátú! meg meg támadván azon a helyen, a hol az Ország út a Szamos vizéhez igen közel, s a portyán jár és hatónak hivattatik... azon kívül a mi keveset fegyverekkel ki végezhettek, nagyobb részét a Szamosnak szorítván, oda fullasztották, és ollyan feles takarmányt, s Német testet, és kalapot vitt a Szamos a Szatmári malomra, hogy azt meg is állította forgásában. ” Szirmay, 1809. 169—170. 51
