Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Ulrich Attila: Birtokelkobzások a Szepesi Kamara területén 1670-73 között
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA A hegyaljai felkelés (1697) a következő elkobzási időszak, ezt követi 1701-ben II Rákóczi Ferencnek és másoknak birtokokkupációja. Az 1703-ban kezdődő szabadságharc alatt Rákóczi sok esetben foglalkozik olyan birtokügyekkel, amelyek még 1670-ig nyúlnak vissza. Az 1670-ben kezdődő birtokelkobzások első, és legjelentősebb szakasza 1673- ban zárult le. Az eltelt közel négy év alatt okkupálásra kerültek magában az összeesküvésben szerepet játszók, majd pedig a korai kuruc mozgalomban részt vett bujdosók, illetve az 1672-es rövid katonai sikerre felbuzduló, és a kurucokhoz állt nemesség birtokainak elfoglalása. Ez utóbbiak birtokainak jelentős részét 1673-ban foglalták el. Egy igen jelentős összeírás a tényleges okkupációkat tartalmazza, amely természetesen nem egyezik meg az általunk fentebb említett 409 fővel.4 Az adatok eddigi feldolgozása körülbelül 70%-os. Ennek az anyagnak az az erőssége, hogy a birtokokat név szerint felsorolja, az ott található jobbágytelkeket, zselléreket, szabadosokat rögzítette. Szintén szerepelnek a földesúri kúriák, rét-, föld- és szőlőallódiumok a legtöbb esetben a terület nagyságának megjelölésével. A fontosabb haszonvételekről, vámok, malmok, kocsmák, vendégfogadók, néhány esetben huták meglétéről és jövedelméről szintén képet kaphatunk. Hiányos viszont a forrás abban a tekintetben, hogy a jobbágytelkek összeírása nem takarja a jobbágycsaládok számát. E tekintetben a forrás vegyes, hiszen a zsellérek, szabadosok, kenézek családfőként lettek rögzítve, szintén a hódoltság területén lévő birtokok is. A forrás jó alapforrás, kijelöli az uradalmak, a közép- és kisnemesi birtokok határát, megmutatja azok körülbelüli nagyságát, viszont nem ad pontos tájékoztatást a földesúri jogon szedett jövedelmekről, a jobbágyok szolgálatairól, az össznépességről sem. így ahol lehetséges, a kutatást ez irányban tovább kell folytatni. Az eddig feltárt adatok alapján az állapítható meg, hogy a 70%-os feldolgozottság mellett 6185,5 lakott telket (az egész telektől a zsellérig) koboztak el, amelynek 25,236%-a pusztán állt (1561 telek).5 Az elkobzott földallódium nagysága 30 126 kassai köblöt tett ki. Ez körülbelül 15 063 hold allodiális területet jelent. A rétal- lódiumok nagysága 8158 embervágó volt. 1670-ben, az első elkobzási hullámban 4 A 409 „gyanúsított” nevének listáját és rövid bűnlajstromukat lásd: Ulrich, 2009. 346-374. Az 1670—73 közötti tényleges föld-birtokelkobzásokra (kivéve a mezővárosok, szabad királyi városok polgárai vagyonának, illetve a szőlőbirtokok pontos számának meghatározását) lásd MOL U et C Fasc. 157. No. 74. 5 MOL U et C Fasc. 154. No. 74. 1673 körül 49
