Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Ulrich Attila: Birtokelkobzások a Szepesi Kamara területén 1670-73 között
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA BIRTOKELKOBZÁSOK A SZEPESI KAMARA TERÜLETÉN 1670-73 KÖZÖTT ULRICH ATTILA A Wesselényi összeesküvés leleplezésével birtoktörténeti szempontból egy új gazdaságtörténeti korszak köszöntött a Magyar Királyság Szepesi Kamara által birtokolt részére.1 A Szepes, Sáros, Gömör, Torna, Kishont, Nógrád, Heves, Borsod, Abaúj, Zemplén Szabolcs, Szatmár, Ung és Ugocsa vármegyék területi közigazgatására kiterjedő, vám-, és pénzbevételét ellenőrző, a királyra háramló birtokokat figyelő Szepesi Kamara 1567-ben való létrejöttének célja a szigorúbb, mindenre kiterjedő ellenőrzés volt. Erre azért volt szükség, mert a török hódoltsági terület növekedésével a Pozsonyban székelő Magyar Kamara hatékonysága lecsökkent. A Kassa központtal működő szervezet azonban mindvégig alacsony létszámmal működött, segítséget az uradalmi alkalmazottaktól, a harmincadosoktól kapott. Természetesen ez így elégtelennek bizonyult, ám a kamarai közigazgatás ennek ellenére működött. Korszakunkban már Nógrád és Heves vármegyék szinte teljes egésze felett elvesztette ellenőrzését, de Zemplén, Borsod, Szabolcs vármegyék déli, illetve ez utóbbinál nyugati peremterületeken való ellenőrzés is bonyolultabb volt. A kamara mindenkor fel volt készülve a nemesi birtokok kezelésére. Nem volt idegen tehát ez a terület a kamara „szakembereitől”, akik a hiteles helyekkel együttműködve a kor viszonyaihoz képest is gyorsan, hatékonyan dolgoztak. Valószínűleg a Wesselényi összeesküvést követő kamarai perekben bűnösnek találtak nagy száma, és az azt követő birtokelkobzások kinyilvánításakor sem gondoltak arra, hogy pár év alatt az észak-keleti országrész birtokstruktúrája megváltozik, jelentősen lecsökken a - régi földesuraikat elvesztő - jobbágyok száma, hanyatlásnak indul a tokaj-hegyaljai szőlőművelés. Az 1680-as évek végén ugyanis a Szepesi Kamarának azzal a ténnyel kellett szembenéznie, hogy kezelésében még mindig jelentős (szőlő)birtokok voltak, amelynek az „értékesítése”, tovább- adományozása bizony igen nehézkesen haladt. 1 A Wesselényi összeesküvés összefoglaló irodalmát lásd: Pauler, 1876., Benczédi, 1974. 607- 621., Benczédi, 1979. 1038—1051. 47
