Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Oto Tomecek: A zólyomlipcsei várbirtok birtokviszonyai a XVI-XVII. században
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA szerte támogatta az ilyen várak építését.5 A zólyomlipcsei vár építése tehát minden bizonnyal közvetlenül a XIII. század közepe előtt kezdődött, és összefüggött a tatárjárással. Már kezdettől királyi várként működött, melyet az uralkodók a vadban gazdag, vadaskertként funkcionáló ún. Zólyomi-erdőben folytatott vadászataik alkalmával használtak.6 Az új várnak saját területre volt szüksége, amely biztosíthatta a várlakók életének tárgyi feltételeit. Ez a terület a zólyomi uradalomból kiválva lett a zólyomlipcsei várbirtok alapja. Megközelítőleg az 1255-ben alapított, szabad királyi bányaváros, Besztercebánya, illetve a későbbi királyi város, Breznóbánya (Brezno) közötti térségről van szó. A zólyomlipcsei uradalom területe nem volt állandó, a történelem során változott. Függeüenné vált a vártól Libetbánya (Eubietová, az első írásos említése 1379- ből való), valamint kiváltságos területe, melyen jobbágyfalvai, Póráz (Povrazník, 1424) és Sebő (Sajba, ma Strelníky - 1465) feküdtek. Másrészt viszont az uradalom kötelékébe került később Pónik (Poniky) Ponická Lehőtka településsel együtt, valamint Dubravica (Dúbravica) és Zólyommócsa (Mőléa) területe.7 Ez utóbbi két falu azonban a XV. században levált az uradalomról és a Dúbravicky - Dubraviczky, illetve a Miéinsky - Micsinszky családok földesúri birtokaihoz tartozott. Breznóbánya a XV. században került az uradalmi kötelékbe és ott is maradt a XVI. századig. A zólyomlipcsei uradalom településszerkezete a középkorban alakult ki, bár alapvonalai már a XIII-XIV. században kialakultak. Biztosan tudjuk, hogy a XIII. század közepén már létezett az uradalom székhelyéül szolgáló vár, illetve az alatta 5 A történelmi Magyarország klérusa és laikusai 1242-ben levélben kértek segítséget a pápától a tatár pusztítással szemben. Ebben azt írják, hogy a várakban és a hasonlóan erődített helyeken sikerült megmenekülniük. A Dunától északra fekvő területen kifejezetten Pozsony (Bratislava), Nyitra (Nitra), Komárom (Komámo), Fülek (Fil'akovo) és Abaújvár várát említik. Lásd: Pramene k dejinám Slovenska a Slovákov 111 : V král'ovstve svátého Ştefana [Szlovákia és a szlovákok történelmének forrásai 111: Szent István királyságában). Bratislava, 2003. 143. 63 sz. Lásd még: Marsina, 1987. 73-74. p„ 110. sz. A tatárjárás után a mai Szlovákia egész területén fellendült a várépítés, a királyi várak mellett a legjelentősebb nemesek és főurak építtettek megerősített székhelyeket. 6 Ilyen vadaskertek még a középkor végén is voltak a Garam mentén, a zólyomlipcsei uradalomtól keletre. A történelmi Magyarország Lázár-féle térképén (1528) ezeket az erdőket Sylva Brgart névvel illetik, ami helyesen bizonyára Sylva Tergart vagy Tiergart. A vadaskert létét bizonyítja két azonos, Tergart - Tiergarten elnevezésű település, melyek az említett erdő két oldalán keletkeztek. Az egyik ilyen nevű település Breznóbánya közelében, a vadaskert nyugati szélénél feküdt (ma már nem létezik), a másik pedig a Felső-Garam-mente már gömöri részén, a park keleti pereménél (a mai Telgárt). 7 JurkoviCová, 1997. 43. 28
