Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Lukács Gábor: „Haszontalan és Ujj Költségeket ne tegyen”: a Festetics-birtok reformja Nagyváthy János vezetésével
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA levezénylésére az első magyar tudományos agrárkönyvet megalkotó Nagy- váthy alkalmasnak tűnhetett. Festetics krőzusi szerződést kínált neki, melynek részleteiről azonban a források nem szólnak. A Festetics családi levéltár egyik csomójában őriznek egy átvételi elismervényt Nagyváthy aláírásával, mely szerint 1792 februárjától 1793 októberéig 1 525 Ft volt a javadalmazása.4 „Directori” fizetése - egy évre vetítve - magasabb volt az Esterházyaknál szolgáló Joseph Haydn (1732—1809) „Kappelmeister” jövedelménél, aki évente 782 forintot kapott természetbeni járandóságai mellett.5 6 Festetics rendkívüli bizalmát jelzi, hogy rossz anyagi helyzete ellenére komoly anyagi megbecsülésben részesítette az új jószágkormányzót, aki ötletekkel, tettvággyal telve foglalhatta el posztját, melyben teljhatalmat kapott, mivel a gróf „semmiben sem korlátozta kegyelt barátjának cselekedeteit. A kiváló agrártudós mindössze hat esztendeig vezette a birtokot, melynek részletei nem állnak tisztán előttünk, életrajzírói csupán a korai nyugdíjazás okait kutatták részletesen, a birtokvezetés és gazdálkodás megújításának lépéseivel nem foglalkoztak. Bevezették a testületi vezetést, megalapította a birtok központi igazgatási szervét, az „Oeconomica Directiot” melynek vezetésére a magyar mezőgazdaság fejlődésében, hazánk agrártörténetében kiemelkedő szerepet játszó Nagyváthy Jánost (1755—1819) kérte fel, aki a felvilágosodás korának legkiválóbb magyar „gyakorlati” („practicus”) mezőgazdája volt. Elméleti tudása nem haladta meg tanítója, Mitterpacher Lajos (1734—1814) teoretikus ismereteit, nem szervezett olyan töretlen hittel és lelkesedéssel, mint a szarvasi iskolaalapító lelkész, Tes- sedik Sámuel (1742—1820), de korábban és később sem gazdagította senki olyan alapvető, magyar nyelvű könyvekkel agrár-szakirodalmunkat, mint Nagyváthy. ,,A’ szorgalmatos mezei-gazda” című, 1791-ben kiadott műve az első, rendszerbe foglalt, tudományos igényű magyar mezőgazdasági szakkönyv volt, mellyel jégtörésre vállalkozott, azt megelőzően a hazai agrárgyakorlatban a népi kuruzslás, babonás hiedelmek domináltak. Nem kezelték tudományként a mezőgazdaságot, általában lenézték a „verejtékező magyar gazdákat”, akiknek anyanyelvén írta korszakos jelentőségű művét, hogy „hazafi társain könnyítsen, kiknek szegénysége idegen nyelvek tanulására való költséget elnyeli. ’7 A mezőgazdaságot magyar nyelven is művelt „tudománnyá” Nagyváthy avatta könyvével, ezzel az „addig öregbéresi bölcseségnek tekintett mezőgazdaság tudományos tekintélyt kapott a magyar közvéleményben. ”8 Műve hatalmas sikerét jelzi, hogy a kortársak körében 4 Magyar Országos Levéltár (MÓL), Festetics Családi Levéltár P 275/ 50. cs. 652. p. 5 Kállay, 1980. 117. 6 Borotvás—Nagy, 1942. 42. 7 Nagyváthy, 1791. Elöl-járó beszéd 8 Borotvás—Nagy, 1942. 39. 265
