Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Rémiás Tibor: A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházyak és a gróf Andrássyak földesurasága alatt

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

1. Bél Mátyás leírása Derenkről (1730)

Derenk egy másik völgyben fekszik Szádvár vára alatt és a falut mindenfelől részint erdőkkel borított, részint pedig kőszikláktól meredező hegyek ölelik körül. A határ ennélfogva szűkebb annál, hogy alkalmatosán táplálja a lakosokat. Azelőtt magyarok lakták, akiket az 1720. esztendőben kitört pestisjárvány szinte teljesen kipusztított. Ezután majd egy fél évtizeden keresztül lakatlanul állott, míg végre elkezdett újratelepülni azoknak a lengyeleknek a söpredéke által, akiket az éhínség űzött el korábbi lakóhelyükről. Ez a vándorló népség sem tudott azonban vagy a szegénysége, vagy restsége miatt gyökeret verni. A legtöbben tehát visszatértek oda, ahonnét jöttek: akik pedig maradtak, sanyarú életet éltek és hogy azt könnyebbé tegyék, útonállásokat kezdtek elkövetni. Mivel pedig a vármegye tisztségviselőinek a szigorúsága miatt ezt nem cselekedhették büntetlenül, ezért inkább akartak elbujdosni, semmint életüket szorgalmas paraszti munkával fenntartani. Most már csak kevesen vannak, s ők haszonnal művelik földjüket, amely rossz fekvéséből következően dimbes-dombos és terméketlen. A falut a szádvári uradalomhoz sorolják.

(Historia comitatus Thornensis, a Batthyány-féle gyűjteményben,

fordította: Tóth Péter)

Derenk helység az előbb mondott Szádvár vára tövében, egy völgyben fekszik, s minden oldalról erdőkkel borított, kősziklás hegyek veszik körül: nagyon kevés jutott tehát neki a síkságból, s ezért van, hogy a lakosok túlságosan keveset vetnek. Az 1710. esztendőben, amidőn ezeken a részeken igen kegyetlenül dühöngött a pestisjárvány, csaknem az összes lakosát elragadta a halál és pusztán maradt a helység. A legutóbb elmúlt néhány esztendőtől fogva azonban valamely lengyelek lakják, akiket az éhínség kényszerített arra, hogy elvándoroljanak Lengyelország határrészeiről és a mondott helységben telepedjenek meg. Közülük néhányan már önként elhagyván itteni lakásukat, visszatértek korábbi lakhelyeikre; mások pedig (valóban csak kevesen maradtak), akik még a korábbi hazájukban hozzászoktak ahhoz, hogy tolvajlásból és rablásból éljenek, úgy döntöttek: itt is hasonlóan gonosz életmódot folytatnak majd. Néhány gonosz cselekedet elkövetése után azonban a vármegyei törvényhatóság üldözőbe vette őket és ezért menekülésre fogták a dolgot. - A lakosok a római katolikus hitvallást követik; leányegyházuk a szilasi anyaegyház alá van rendelve. A helység teljes egészében a tekintetes szádvári uradalomhoz tartozik.

(Descriptio comitatus Thornesis, fordította: Tóth Péter)

194