Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Rémiás Tibor: A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházyak és a gróf Andrássyak földesurasága alatt
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA A SZÁDVÁRI URADALOM LENGYEL (GÓRÁL) TELEPESEI A HERCEG ESTERHÁZYAK ÉS A GRÓF ANDRÁSSYAK FÖLDESURASÁGA ALATT RÉMIÁS TIBOR A herceg Esterházy hitbizomány első volt közel két évszázadon át (a 18—19. sz. folyamán) a magyarországi nagybirtokok között, egyrészt az uradalmak számát (29), másrészt kiterjedését (közel 1 millió holdnyi, a grófi ág birtokaival egyetemben) tekintve is. A szép számú domíniumokat (uradalmakat) nemes egyszerűséggel felső- és alsó uradalmakra osztották. A 14 felső uradalom Kismarton központtal szerveződött. A 15 alsó domínium a Lévai kerületbe (benne 9 uradalommal) és az Ozorai kerületbe (benne 6 uradalommal) tagolódott. Kutatásunk a szádvári uradalomra (benne Torna vármegye 14 falujával) fókuszál, amely az alsó uradalmak Lévai kerületében foglalta el szervezeti helyét, mellesleg ide tartozott a nógrádi bujáki domínium is. A szádvári uradalom falvai közül a derenki lengyel lakosság története több szempontból is egyedi. Egyrészt a trianoni Magyarország egyetlen górál (hegyi népek) lengyelek által lakott falva volt (1717-től 1943-ig). Másrészt azon kevés „hűség falvak” egyike, amely a trianoni határmódosítást úgy harcolta ki, hogy a megfelezett falu dűlői 95%-ban mégis a magyarországi közigazgatási területeken maradtak. Harmadrészt természeti szépségében gazdag vadállománya és vadászati frekventáltsága miatt a falu teljes lakosságát Horthy Miklós kormányzónk széttelepítette (8 borsodi pusztahelyre illetve faluba 1936 és 1943 között). Negyedrészt ennyi múltbéli megpróbáltatás és vándorlás után még mára is akad e összetartó közösségben kb. két tucatnyi leszármazott, aki őrzi, beszéli a derenkiek 18. századi archaikus górál lengyel nyelvét, a lengyelországi nyelvészek csodálatára. A továbbiakban betekintést tudok adni a szádvári uradalom történeti kutatásai révén szépen kirajzolódó derenki górál népcsoport történetébe. Lássuk a főbb kutatási eredményeket! A kutatás célja és módszerei Ewa Krasinska és Ryszard Kantor, lengyel néprajzkutatók elkészítették Derenk és Istvánmajor (ahová a derenkiek 1943-ban a legnagyobb létszámban áttelepültek) néprajzi szintézisét, amely a miskolci Herman Ottó Múzeum gondozásában 1988-ban napvilágot látott magyar nyelven, de az alapkutatásukat bővebben két 173
