Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Ján Zilák: Üveggyárak a véglesi uradalomban a XVIII, század végéig

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

ablaküveg-táblát, vagy 70 jobb minőségűt tudott készíteni, ez utóbbiak értéke 60 dénár. A táblaüvegen kívül az üveghutában üreges üveget, üvegeket és poharakat is készítettek. A termékeket a gyártás helyén vagy a szomszédos városokban értékesítették.21

1771 - 1772 között 28 család élt Végleshután. Felsoroljuk őket név szerint, hogy összehasonlíthassuk a XVIII, század első felével: Michna János (Ján Michna), Gyuris András (Ondrej Duriă) a bátyjával, Tuharszky Ádám (Adam Tuharsky), Vozár Márton (Martin Vozár), ifj. Tuharszky János (Ján Tuharsky ml.), Gyetvan Mátyás (Matej Detvan), Frenyó János (Ján Frefto), Tuharszky János (Ján Tuharsky), Muránszky Pál (Pavol Muránsky), Bironik János (Ján Bironik), Luzsnan János (Ján Lu£nan), Vachala János (Ján Vachala), Birovnik András (Ján Vachala), Vachala András (Ondrej Vachala), Michna György (Juraj Michna), Pazderka János (Ján Pazderka) - zsellér, Parobek János (Ján Parobek)- vagyontalan, id. Lupták Márton (Martin Lupták st.) - özvegy, Poljak András (Ondrej Poljak), Kuchár Pál (Pavol Kuchár), Zsitnyák József (Jozef Zitnjak), Malinák Máté (Matej Malinak), Tucek Krisztián (Kristián Tucek), Zsitnyák István (Stefan Zitnjak), Moravcsik Mihály (Michal Moravéík), Tkácsik Márton (Martin Tkáéik), id. Tuharszky János (Ján Tuharsky st) és Michna Márton (Martin Michna) hutamester. Michna János és Márton a leggazdagabbak közé tartozott: rájuk a dica 7 2/3 részével azonos mértékű adót vetettek ki, illetve Tuharszky Ádám, aki a dica 6 1/3 részével azonos mértékű adót volt köteles fizetni.22

Az 1773. augusztus 1-i dikális összeírás továbbra is Michna Mártont említi vég- leshutai hutamesterként, egyik fiával együtt. 6 szolgája és 1 szolgálólánya volt, 4 ökröt, 2 fejőstehenet, 1 lovat, 4 sertést tartott, 2 hold 4. föld-minőségi osztályba sorolt szántót és 2, a föld minőségének szempontjából a harmadosztályba sorolt rétet művelt meg.23 Az üveghuta bérleti díjaként 50 aranyat fizetett az uradalomnak. Tulajdonában volt egy vasüst is, melyet hamuzsír előállítására használt.

A következő, 1774 - 1785 közötti időszakban továbbra is id. Michna Márton bérelte a véglesi üveggyárat. 1783-ban a bérleti díj 150 aranyra emelkedett. Az idősebb Michna Mártont 1785-ben említik utoljára az üveghuta bérlőj eként.

1786-ban az üveghutát id. Michna Pál, az előző bérlő öccse vette bérbe.24 1787. szeptember 1-i keltezéssel maradt fenn egy panasz a kisszalatnai Matuska Pál (Pavol MatuSka) és Bedak nevű barátja ellen, hogy 40 kiló, hutába szánt, kész

21 Gasper, J.: id. m.

22 SABB, ZZ, A, XVIII., 17. mappa, 109. sz. doboz

23 Ugyanott, ZZ, A, XVIII., Conscriptio dicalis, 1773—1848, kiegészítés számozatlan doboz

24 Michna Pál Michna Márton és Francisci Pál harmadik fia volt, Nagyszalatnán keresztelték 1748. január 22-én, születési helye Végleshuta; idősebb bátyja János, aki a zólyommiklósi üveghuta bérlőjeként ismert.

157