Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Szirácsik Éva: Szökni a Koháryak Nógrád vármegyei birtokáról 1720 előtt?
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA A Koháry földesúr protestánsellenes lépései tehát leginkább a Rákóczi-szabad- ságharcot követően válhattak teherré az evangélikus és a református lakosság számára. Ezzel szemben például Harruckern János György (Békés)Csaba betelepítésére azzal ösztönözte többek között Koháry jobbágyait is, hogy ott vallásszabadságot biztosított az evangélikus telepeseknek.40 A vallási okok tehát mindenképpen jelen lehettek a szökések hátterében. A gazdasági tényezőket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Bármelyik célállomást választották a szökevények, mindenképpen kedvezőbb anyagi feltételek keresése lehetett az ok a gazdák elvándorlása mögött. A Koháryak vizsgált birtokain a letelepedést elősegítő kedvezmények a 17. század végén hatottak inkább, főként a Nógrád vármegyei mezővárosokban. A gazdák számára a telepítőlevélben rögzített kedvezmények azonban mintha a később betelepülők esetében nem lettek volna egyértelműek és magától értetődőek. A szécsényi földesúri járadékok esetében néhány jövevény többet fizetett más betelepülőhöz képest.41 A szűkülő lehetőségek tehát nem ösztönözték a bevándorlást, de hatással lehettek az elvándorlási kedvre is. Az ország délebbi részein ugyanis még a Rákóczi-szabadságharcot követően is alacsony volt a népsűrűség, és a viszonylagos földbőség mellett a földesurak kedvezményekkel csábították bevándorlásra a szökevényeket. Ha csak a szökések fő irányának tartott szomszédos területet nézzük, akkor is jól látszik, hogy Nógrád vármegye a rendelkezésre álló földterülethez képest magas népsűrűséggel rendelkezett. 1720-ban az adófizető családfők száma és négyzetkilométerenkénti sűrűsége Heves és Külső-Szolnok vármegyében 0,57 gazda/km2 volt, Pest-Pilis-Solt vármegyében 0,88, a Jászságban 0,48, miközben Nógrád vármegyében 0,69. Tovább árnyalja a képet, ha ugyanekkor megvizsgáljuk a települések átlagos területét: Nógrád vármegyében átlagosan csak 17,68 km2 tartozott egy helységhez, Hevesben 54,96, Pest-Pilis-Solt vármegyében 74,45, a Jászságban 205,61.42 Bizonyára több szökevény is csalódhatott, hiszen az új lakóhelyre költözők egy része továbbállt. A vándorlásnak több állomása is lehetett. Például az uhorszkai Gásó Miklós 1700 táján szökött Szántóra, onnan Hatvanba, majd pedig Bajára.43 A vándorlás ilyen módon a Koháry uradalmakon belül is folytatódhatott. Több balassagyarmati lakos korábban Koháry István Turopolyán lakó jobbágya volt, Balassagyarmatról 1716 előtt indultak tovább Keszegre.44 40 Molnár, 1991. 416. 41 Szirácsik, 2007. 25-33. 42 Wellmann, 1989. 42., 44. 43 Szirácsik, 2007. 157. 44 Szirácsik, 2007. 85—86. 137
