Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Pavol Maliniak: A zólyomlipcsei uradalom lakóinak tanúvallomásai, mint a régió késő középkori történelmének forrása
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA csára fegyveresek egy csoportjával kasznára, Kerschack (Kerschack, dworszky eius) üldözte őket.17 Mivel az említett feljegyzések nem tartalmazzák a személy keresztnevét, csak az előnevét, nem tudjuk bizonyítani, hogy az 1517-ben említett Stephanus Gerczakról van-e szó. Ennek az azonosításnak bizonyos mértékig ellentmond a tanú magas életkorára vonatkozó adat. Valószínűtlen ugyan, hogy igazán kilencven esztendős lett volna, az előrehaladott életkor miatt ugyanis bajosan tölthette volna be a kasznár tisztét az uradalomban. Valószínű azonban, hogy az 1504., 1512. és 1517. évi forrásokban szereplő, KrSiak névvel illetett férfiak között rokoni kapcsolat van. Itt kell rámutatnunk arra, hogy elterjedtek voltak egyéb, vadon élő állatok nevéből képzett ragadványnevek is. A szlovák Krăiak előnév ugyanis magyarul „ragadozó madarat“ jelent. 1504-ben Jecenyén Med- wed (Medved’, magyarul „Medve“) és Zwbor (Zubor, magyarul „Bölény“) előnevű uradalmi alattvalók is éltek.18 Joannes Scultetushoz hasonlóan Stephanus Gerczakról is feltételezhetjük, hogy az őslakosokhoz tartozott, és tartósan a zólyom- lipcsei uradalom területén élt. A következő két tanú a Gömör vármegyei murányi uradalomból érkezett. Murányi Alexej szolgája, a klenóci (Klenovec) származású Ambrosius (Ambrosius, servus Alexii de Murán, natione de Klenouicz) tudta, hogy az uradalom határán húzódó hegyeket patakok választják el egymástól, amelyek Zólyomlipcse felé tartanak, elérve medrük legmagasabb pontját.19 A vallomás tartalmából arra következtethetünk, hogy az uradalom határát az a vízválsztó terület képezte, amelyet nyugatról a Garam mellékfolyói határoltak. Tekintettel arra, hogy a tanú Klenócból származott, önkéntelenül adódik a kiegészítő magyarázat, mely szerint az uradalom keleti határát a Rima (Rimává) folyó alkotta. A tiszolci (Tisovec) Laurentius Zernak [a szlovák eredetiben mint Vavrinec Cemák szerepel, a ford, megj.] (Laurentius Zernak de Tysowicz) azt vallotta, hogy ha a Smrekovica vagy Smrekovice elnevezésű hegyekben (de montibus Zmerkowize nominatis) bárki legeltetni akarta a nyáját, akkor a zólyomlipcsei várnak kellett ezért fizetnie.20 A határpontok elnevezéseinek fejlődése szempontjából érdekes, hogy a tanúvallomás szerint a Smrekovica nevű magaslatot több hegy alkotta. Az írnok hibája kizárható, mivel a zólyomlipcsei uradalom egy másik tanúja is azonos módon írta le ezt a helyet. A két gömöri tanúról talán a gömöri régió forrásainak vizsgálata szolgáltathat további adatokat. A garampéteri Stephanus Farkasch [a szlovák eredetiben mint Stefan Farkas szerepel, a ford, megj.] (Stephanus Farkasch de Prédáin) tudta, hogy Tergartból (ex Tergart) a zólyomlipcsei várhoz hajtották a kecskéket, amelyek után nem fizették 17 Matulay, 1980. 120., 374. sz. 18 MÓL DL 21 245. 19 MÓL DL 24 359, pag. 7. 20 MÓL DL 24 359, pag. 7. 13
