Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Pavol Maliniak: A zólyomlipcsei uradalom lakóinak tanúvallomásai, mint a régió késő középkori történelmének forrása
A feljegyzett tanúvallomásokban elsőként megjelenő személy az alsólehotai (Dolná Lehota) Joannes Scultetus, [a szlovák eredetiben mint Ján Soltys szerepel, a ford, megj.] aki a dokumentum szerint már száz évet élt (Joannes Scultetus de Inferiori Lehota, existens iám annis centum). A tanú tudta, hogy Zólyomlipcse várának határai Tergarttól egészen a Smrekovica-hegyig kezdődnek (a Tergart usque ad montem Zmerkowize), onnan pedig a Tisovsky diel-hegy (ad montem Tysowsky dyel) felé húzódnak. Ettől a hegytől a Rakytovy kér elnevezésű hegyig (ad montem Rakitowy keer), onnan a Homolka-hegyen át a Drábska hlaváig (ad montem Homolka usque Drabske hlaue) majd onnan Zolnáig (usque ad Solna).5 A tanú vallomását már tanulmányozták a kutatók. A határpontok helyzetének meghatározásakor az eddigi kutatások elsősorban a Tergart (németül Tiergarten) elnevezésű helyet vették figyelembe. Ennek a Telgárt nevű településsel [Murányaljától (Muráü) 20 km-re északkeletre, a ford, megj.] való egyszerű azonosítását kizárja az a megállapítás, hogy ilyen elnevezéssel a XVI. század elejétől különböző fekvésű helyek jelennek meg a zólyomlipcsei uradalom területén. Az 1517. évi tanúvallomás tartalmából egyértelmű, hogy az adott esetben Tergart az a hely volt, ahol a zólyomlipcsei és murányi (Muráfl) uradalom, illetve Zólyom és Gömör vármegyék határainak északi szakasza kezdődött. Délről és kelet felől Zólyomlipcse várának területét hegygerincek és völgyek határolták. A mai is azonosítható megnevezésekhez sorolható a Malá Smrekovica („Kis Fenyves”) magaslat, a Diel-nyereg, a Keéka-hegy és a Zolná nevű patak.6 Joannes Scultetus tanúvallomását a származási helyére és életkorára vonatkozó információk egészítik ki. Kísérletet teszünk ezek kiegészítésére és megerősítésére. Az 1512-es esztendőben II. Ulászló király Petrík Tamás (a megboldogult Antal fiának, Jánosnak a fia) [a szlovák eredetiben mint Tornáé Petrík, Anton és Ján szerepelnek, a ford, megj.], kérésére megerősített egy okiratot, melyet 1465-ben Corvin Mátyás adott ki. Eszerint Mátyás király a Petiik (possessio Petiik) településről való Antal kérésére megerősítette Zsigmond király 1404-ből származó oklevelét, mely a Nagy Lajos király által kiadott oklevél konfirmációja volt. E dokumentum alapján az uralkodó 1358-ban engedélyezte Petrík garampéteri (Predajná) bírónak (Petiik villicus de Prideya), hogy a Loppena (Lopena) patak mentén (prope aquam Lop- pena) falut építsen.7 Az említett, német jog alapján megalapított település Alsóle- hota községgel azonos. A középkori forrásokban a Dolná Lehota - Alsólehota elnevezésen kívül a Petrova vagy Petríkova Lehota megjelölést is szerepel.8 Az----------------------------------------------------------------------G©ö) NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA (C) p) DISCUSSIONES 5 MOL DL 24 359, pag. 7. 6 Jurkovicová. 1997. 61. 94—95; Skladny - Tomecek, 2000. 49., 9. megj. (publikált tanúvallomás), 59-60. 7 MÓL DL 24 906. XIX. századi másolat 10
