Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Vajay Szabolcs: A társadalmi átalakulás lélektani lecsapódása a királyi könyvekben

vitézt nemesíti közös címerrel, akiket Kállo városába és hét további Szabolcs megyei pusztult községbe telepít, vö. HORVÁTH Sándor: A hajdúk közös czímeres nemeslevele 1605-ből, „Turul", XXIII., 1905, 174-179. Jóllehet Kempelen Béla századelei nemesi névtára messze nem teljes, ebben a tekintetben nagyságrendi útmutatóul szolgálhat, vö. KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok, I—XI., Budapest, 1911-1932. Felsorolásában nyilvántart többek között 285 Horváth (V. 91-125, XI. 361-362), 374 Tóth (X. 392-407), 175 Rácz (IX. 4-15, XI. 543), 77 Oláh (VIII. 50-54, XI.496), 46 Lengyel (VI. 369-372, XI.444), 19 Moldovai (VII. 250-251, XI. 471) és nyolc Bosnyák (11.390-391, XI. 265) nevű nemes családot. Ugyancsak Kempelen útmutatása szerint lelünk 53 Somogyi (IX. 408—413, XI. 568), kilenc Szerémi (X.157), kilenc Posgai (VIII.410-411, XI. 539), továbbá 101 Szilágyi (X. 167-178) és 44 Erdélyi (III.449-454, XI. 317) nevű nemes családot. Szintén Kempelen nyomán találunk 716 Szabó (X. 6-43, XI. 573-574), 578 Kovács (VI. 176-219, XI. 426-429, 598), 183 Molnár (VII. 251-268, XI. 470-474), 109 Varga (XI. 30-31, 583), Mészáros (VII. 167-172, XI. 467-468), 43 Kádár (V. 304-307, XI. 37-39), 35 Kerekes (V. 443-445, XI. 398-411), 28 Ács (1.17-21, XI. 217-218), 25 Kocsis (VI. 82-83) és 10 Pintér (VIII. 318) nevű nemes családot. Regulata Militia, tum ex Nativis, tum Externis constans..., pontosítja az Articulus 8 Oecreti I Anni 1715 2. cikkelye, vö. Corpus Juris Hungarici, im., П., 95. — Ez az intézkedés gyakorlatilag véget vet a nemesség honvédelmi kötelezettségének, miértis a fiskus az állandó seregtartás tetemes költségeit igyekszik subsidia et contributiones formájában — az „adó szó (tributum) gondos elkerülésével — a nemességre visszahárítani. A törvénycikk ez ellen fentartással él: hinc subsidiorum et Contributionum eatenus necessariorum matéria Diaetaliter cum Statibus deliberanda érit — E rendelkezés lett forrásává a XVIII. század végetnemérő újoncállítási és hadisegély megajánlás! országgyűlési huzavonáinak. Helyesen érzékelte ezt a társadalomtörténeti válságot GRUNWALD Béla: A régi Magyarország, 1711—1825, Budapest, 1910, kiváltképpen „Köznemesség" fejlécű VII. fejezetében, 104-124 o. Vö. VAJAY: La noblesse hongroise, im., „La reconstruction économique et sociale fejléc alatt, CCLXXXIV-CCLXXXVI, úgyszintén MAKKAI: La noblesse de la Hongrie historique, im., 163—169. „Igy lettek nemesek — mondja Dugonics András, feljegyzéseiben — korcsmárosok, kalmárok, timárok, könyvnyomtatók, grófok komornyikjai, udvari tisztjeik, örmények és több efféle hitvány emberek", vö. CSOMA: A magyar heraldika korszakai, im., 153. Vö. VAJAY: Artisanat, métiers et industrie, im., 36—39. Helyesen összegezi llléssy: „Nagyon érdekében álott (ti. a kormányzatnak) a nemesek közül adó alá venni mindazokat, kiket a korábbi törvények alapján meg lehetett adóztatni. Tudni kívánta tehát, hogy mely nemesek szabadulhatnak meg az adótól s mely nemesek kötelesek azt viselni.", vö. ILLÉSSY: Az 1754—55. évi országos nemesi összeírás, im., 2. 51