Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Kubinyi András. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén

fi7 nemesek közé tartoztak. Korszakunkra azonban nem ez a familiáris-típus a jellemző, hanem az Ártándiak, Batthyányak, Kutasiak és mások, akik gyakran évente változtatták urukat. Erős köznemesi megyékben, pl. Szabolcsban, ugyanaz az alispán szolgált az egymást követő különböző főispánok alatt. ° Szlavónia korszakunkbeii kormányozhatatlansága épp annak a következménye volt, hogy a váltakozó bánok összes familiárisaikat a vicebánoktól kezdve lefelé ugyanabból a körből voltak kénytelenek választani, és csak nagyon hatalmas urak, mint Corvin János és Beriszlő Péter püspök bánok tudtak ideig-óráig úrrá lenni tartományukon. Az sem használt a familiarisi rendszernek, hogy a régi típusú familiarités és a nagyúri bandériumban való zsoldosszolgálat formailag teljesen egybeesett. Hadjáratok idején így hírtelen felduzzadt valamelyik nagyúr famíliája, hogy utána nyomban lezsugorodjon. Igy azután egészen különös jelenségeket találunk. Maga II. Ulászló király nevezi pl. Haraszti Ferenc aradi főispánt, királyi aulicust, a decempersonák egyikét egy hadjárat alkalmával Zápolyai János vajda servitorának: azaz a főispán saját név szerint felsorolt servitorai élén a vajda zsoldjában ment katonáskodni. Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy a köznemesség számára a servitori szolgálat addig volt jó, amíg nem kényszerítették — mint nem egyszer korábban — akarata ellenére szolgálat vállalásra, vagy elhagyásra/ amíg tekintéllyel járó beosztást és jó fizetést kapott, amelyeket persze bármikor szívesen váltott fel jobbra. Visszatérve a megyei rendszerre: a többnyire bárói rendű főispán is jobban járt, ha — a törvényeknek is megfelelően — a helyi nagytekintélyű családok tagjaiból választotta helyettesét, amit különben nem egyszer talán akarata ellenére is kénytelen volt megtenni/

3 Ez a különös átmeneti állapot, ahol a nemesség tekintélyes része a politikával nem törődött, míg politikusabb része és a mindenkori ura közti viszony mindig az adott körülményektől függött, tulajdonképpen megmagyarázza, ha nem is maradéktalanul, a Jagelló-kor országgyűléseinek zavarosnak tartott, ellentmondásos lefolyását. Mindezekhez még egy, de annál fontosabb mozzanat járul. A köznemesség számára a vagyoni előmenetel legfontosabb eszköze az egész középkoron keresztül a szolgálat volt. Ez megvan a Jagelló-korban is, azonban egyre jelentősebb típus az üzletelő nemes. Kincstári jövedelmeket, harmincadokat, sókamarákat korábban is béreltek, most azonban mintha nagyobb mértékben/

6 A tanács köznemesi ülnökei közül pl. Ártándi, a két Batthyány, Pogány Zsigmond, de mások is, pl. Kubinyi László is bekapcsolódtak ebbe az üzletbe.

77 Találkozunk azonban állat-, bor- és gabonakereskedő nemesekkel is. Ilyen volt pl. Gyáli Kenderesi Mihály tanácsi assessor. Szentpéteri László valkói követ és az országgyűlés által választott országos kincstartó gabonával üzletelt. A vasbányatulajdonos Csetneki János assessor vaskereskedelme természetes.

78 A kérdés az, hogy különösen a bor- és gabona esetében honnan származott az áru, jobbágyaik terményjáradékából, saját majorságukból, vagy máshonnan. Az előbbi kettőt nem zárhatjuk ki, vannak rá adatok mindkettőre. Batthyány Boldizsár assessor majorságában és szőlőiben főleg béresek dolgoztak, bár bort elsősorban terményjáradékként kapott.

79 Az alnádor és assessor Hangácsi Mihálynak szinte minden falujában volt egy majorsága, és juhtenyésztéssel is foglalkozott. Van azonban még egy terményszerző lehetőség és üzlet: az egyházi tizedek bérlete. A Jagelló-kor egyházi számadásaiban a tizedbérlők között feltűnően nagy számban találjuk meg a középnemeseket, és főként ismert képviselőiket. Végrendeleteik is olykor megemlékeznek a tizedbérletből származó jövedelemről. Ez azért sem érdektelen, mert ehhez az üzletághoz tőke is kellett. A bérlő a bér egy részét, általában felét volt köteles előre kifizetni, 2 tehát nem kockázatmentes üzletről volt szó. Az így szerzett jövedelem a köznemes számára bizonyos önállóságot is biztosított, nem volt annyira rászorulva valamely dominus szolgálatára. Az persze más kérdés, hogy a várnagyok olykor a maguk számára bérelték az egyháztól az 13