Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Tóth István György: Szabadosok és kisnemesek
a 18. század elején hosszú ideig körmendi főbíró volt. A vásárolt Falusi-telek mentességét megőrzendő, feleségét, Ujfalusi Máriát Falusi-lánynak tűntette fel. Mikulicsnénak semmi köze sem volt a Falusiakhoz, de apja, Ujfalusi György a 17. század végén Körmend messze leggazdagabb polgáraként, 75,75 köblös összevásárolt földjével, 11 igásállatával méltó volt névrokonához és állítólagos őséhez. A nevek kicserélődtek, de a leggazdagabb családok összefonódása változatlan maradt. A Falusiak szerteágazó rokonságából kibontakozik Körmend vezető rétegének képe. A leggazdagabb jobbágyok, a libertinusok és a kurtanemesek egységes, bár korántsem homogén réteggé fonódtak össze, amely élesen elkülönült lefelé a zsellérektől és a töredéktelkesektől, felfelé pedig a nem jobbágytelket, hanem jobbágyokat, jobbágyfalvakat birtokló nemességtől. A katonai hierarchia a társadalmi szerkezetet tükrözte: ott is e három réteget különíthetjük el. A sereg főtisztjei vármegyi birtokos nemesek voltak, e rokoni szálakkal sűrűn átszőtt famíliákról Varga J. János rajzolt plasztikus képet. A közvitézek a hajdúszabadság segítségével emelkedtek ki az örökös jobbágyságból, középütt a vajdák, zászlótartók rétege helyezkedett el. Az örökös jobbágyság kereteit feszegették ők is, ki hadi szolgálataival, ki a pénzzavarba jutott mágnásnak adott pár száz forintos kölcsönnel vásárolta meg mentességét, amellyel aztán — a libertinusok újabb és újabb összeírásai szerint — a következő század derekáig éltek e családok egymást követő nemzedékei. Nem kiváltságai, egységes jogi helyzete, hanem vagyona, a földesúrnál betöltött hivatala alapján különül el ez a réteg. Többet nyomot a latban a ládafiában őrzött pénz, mint az, hogy volt-e mellette címereslevél, a szántók mennyisége fontosabb volt, mint hogy nemesi földek-e. E családok a főtisztek és a hajdúk, ill. ennek megfelelően a nemesség és a jobbágyság között helyezkedtek el — a mindennapok gyakorlata sokhelyütt kikezdte a rendi jognak a jobbágyság és a nemesség közé húzott merev válaszfalát. A nemeslevél nem vont választóvonalat ezen a rétegen belül. Az állami adó és a mágnás uriszéke alól a jobbágytelken ülő, immár nemes vitéz sem vonhatta ki magát, a jobbágyi szolgáltatások alól pedig mint szabados, inscriptionalista vagy éppen mint katona amúgy is mentesült. A presztízs, a kivívott státusz állandósága persze vonzóvá tette az armalist, több száz tallért sem sajnáltak érte. A gazdag szabados azonban nemeslevél nélkül is nemesnek tekintette magát: „itt sok szabados vagyon, ki nemesnek tartja magát' - írta a tiszttartó. Id. Falusi György 1632-ben tisztes summáért, 300 ezüsttallérért szerezte meg, fölesúra segítségével, a nemességet. Öt évvel korábban ott találjuk már azonban Vas megye hadiszemléjén a körmendi egytelkes nemesek között/ 7 64
