Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Tóth István György: Szabadosok és kisnemesek

IP adósa, összesen 730 forint kölcsönt vett fel tehát. Ez utóbbi adósság üzleti kapcsolataik ha­tósugarát is mutatja; sógora, Borz Benedek vajda is Bécsben volt adós. 19 A Falusiak tehát vagyonuk egy részének elvesztése árán rendezni tudták számadásukat, Batthyány Ádám később is bizott rájuk tiszttartóságot, kocsmárosságot. A kérdés azonban az: hogyan szerezték meg az elzálogosított-eladott összesen 179 holdat és az 1646-ban kezükön levő 236 holdat, a jobbágyokról, házakról, rétekről nem is beszélve. A Falusiak tevékenységének ezt az oldalát sokkal kevésbé ismerjük, az összeíróknak egyetlenegy levelet mutattak csak be, azt is házukról. 20 Láttuk, hogyan vettek készpénz ki­kapcsolásával több telket a Batthyányaktól. Az 1646-os urbáriumban néhány, nyilván szóbeli zálogügylet, illetve földvétel is rögződött. Vadas István inscriptioban kapott 300 forintért egy fél sessiót a földesúrtól, ezt Falusi György 230 forintért, vagyis 70 forint nyereséggel vette át. Bertalanovics Varga Miklós, aki a telkéhez tartozó összes földet elzálogosította már különböző körmendi, berkifalvi és nádaljai jobbágyoknak, 50 forint adósságát nem tudta megadni, ezért Falusi György a házát megbecsül­tette és elfoglalta. Ez arra mutat, hogy nemcsak kértek kölcsönt, de pénzüket kamatra ők is kiadták, a több mint 2000 forint hiányzó kocsmapénzből talán jutott erre is. Az urbáriumból, levelekből erőszakos földfoglalásaikra is fény derül. Ilyen földmennyiséget persze már nem művelhetett meg egy család. Azt, hogy a zsel­lérek, negyed-féltelkesek pénzért, részes művelésben vagy az igásállatok használata fejében dol­goztak-e a Falusiak földjein, nem tudjuk. Megállapodásukat nem vetették papírra. Három má­sik körmendi nemes házában azonban ott lakó subinquilinusokkal találkozunk. Búza János a sárváriak városon kívüli gazdasági épületeiben zselléreket talált, akik a tehetősebb mezővárosiak majorházaiban alkalmazottként éltek. Erre gondolhatunk pl. Lakatjártó Benedek esetében is, akinek féltelkét egy nemes, Joó Balázs, zálogba vetette nemes Retkes Balázsnak, Lakatjártó pedig „kikelvén az házábul, mást lakik benne seliérül". Francsis Gáspárnak két háza is volt a város belsejében, a harmadik, városszéli házában lakó Lakatjártó Istvánt az urbáriumban hiába keressük. Mind a két Lakatjártó a nagyvagyonú nemesek majorbeli szolgája lehetett. A Falu­siakkal rokon családok is tartottak szolgákat: Hidassy János szolgái 1615-ben elszántották a szomszéd földjét, 1638-ban pedig a törökök Taba János pásztorkodó, ill. Babos (Körmendi) Szabó György két szekerező szolgáját ejtették foglyul. A Falusiak a házasságok révén is jutottak földhöz. A jó házasságok előbb öreg Falusi György felemelkedését, majd élete alkonyán a mezőváros vezető rétegébe történő beilleszke­dését segítették. Három feleségéről van tudomásunk, 1640-ben már biztosan a harmadikkal élt. Ifj. Falusi György 1640-ben nősült, nem születhetett tehát 1620/22 után, volt továbbá egy ko­rán elhalt bátyja, István is. 29 Az 1632-ben említett feleség, Dóricza asszony, akiről sajnos töb­bet nem tudunk, így a második feleség lehetett, és akkor talán ifj. Falusi György édesanyja volt a keltezetlen adatból ismert Falusi Györgyné, Szíjártó Zsuzsanna. 1614-ben feleségéhez pa­pot hivatott György deák, lehet, hogy Szíjártó Zsuzsanna akkor haldoklott. Gyakori neve mi­att Szíjártó Zsuzsanna családját nem rekonstruálhatjuk, sógora Bertalan Máté deák volt, akinek özvegye 1646-ban 21,5 holdat bírt, de ha ehhez hozzátesszük a már özvegyként elzálogosított 14 holdat, akkor férje földjét halálakor 35,5 holdnyira tehetjük. Az első két házasságból szüle­tett Falusi István, ifj. György, János és Annók. 2 Id. Falusi György harmadik felesége Földispán Pál deák özvegye volt. Földispán Pál apja, Földispán Péter, a XVI. század végén másodmagával Körmend legmódosabb nemese, 1600 körül halt meg. Fia az uraság számtartója volt, húsz holdas egész sessiójával, továbbá Márton deák puszta telkével és örök földjeivel, feltétlenül a mezőváros akkori leggazdagabbjai közé tartozott. 58

Next

/
Thumbnails
Contents