Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Vajay Szabolcs: A társadalmi átalakulás lélektani lecsapódása a királyi könyvekben
Vajay Szabolcs: A TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS LÉLEKTANI LECSAPÓDÁSA A KIRÁLYI KÖNYVEKBEN Minden társadalmi váltás belső adottságait külső okok hozzák mozgásba. Eleven erejük vesztése után, a társadalom már önállóan követi új erővonalait, s még mielőtt a külső ok szükségképp megszűnnék, előáll egy új társadalom. Lélektani és hagyományi okok a hajdani előkép szóhasználatára késztetik ugyan, de az avult elnevezés és a jelen tartalom egymást fedése mássá módosult. Mert lényegében változott a társadalmi rétegeződés is, keretén belül pedig az egyes rétegek szerepe: gyökeresen megújult maga a társadalmi szerkezet. Ilyetén átalakulás játszódott le a magyar társadalomban a török hódoltság nagyjából másfél századnyi idején. Ha e történelmi válság határpontjait nagyjából a mohácsi csatavesztés és a karlócai békekötés jelzik is, társadalmi átalakulás tekintetében ez az 1526—1699 időköz jelentősen kiszélesül. Erjedése visszanyúlik a társadalmi feltörés kapunyitására, végkifejletét pedig a társadalmi keretek újbóli — de másként való — megmerevedése jelzi. Az átalakulási folyamat sokszorosan árnyalt, csakúgy mint a köztörténettel való párhuzama. — Amint hogy „török probléma is adódott már Mohács előtt és még jócskán a karlócai traktát követőn, ugyanúgy a társadalmi átalakulásnak is nehéz pontosított határát szabni. Kockáztassunk mégis javaslatot: 1430 és 1754. Történetileg szinte értetlen dátumok; jelentőségük talán épp azonmód sikkadt el, hogy a 19. század összegező pozitívizmusa az eseményrendet csakis a történelmi adottságok, nem pedig a társadalomfejlődés ismérvei szerint skatulyázta be. E kétféle osztály közé ízülő lélektani megfontolások egy hovatovább önálló tudományszakká fejlődő szemponttal bővülnek: a társadalmi magatartáséval. A magyar társadalomfejlődés magatartástani feltérképezése még megoldandó feladat. Heveny változásainak morfológiája olykor mégis láttatni engedi ütemét és fejlődési rendjét: a lélektani motiváció az elszigetelt példák találomanyagából is kicsillan. Nyilván összképe is kijegecesíthető. Ennek a kristályosodási folyamatnak legyenek az itt kifejtendők adalékává. Minő megfontolásokból adódik tehát a határpontként javasolt két évszám: 1430 és 1754? Az első szinte anekdotikus rögzítése egy olyan lényegbeli ténynek, amely 1430 január 3.-án fogható először meg okmányszerinti létében: Zsigmond király e napon Pozsonyban kelt kiváltságlevelével Zágrábi Dabi Mihálynak nemességet és címert adományoz.^ Mihály úr tudós ember vala: a fogorvoslás mestere. A maga nemében szakmai művészet színtjére is emelhető, polgári foglalkozás. Dabi uram viszonylag fájdalommentesen szabadíthatta meg Zsigmond királyt három sajgó zápfogától, amiért zacskó arannyal is jutalmazhatták volna. Zsigmond inkább nemességet és címert adományozott neki. Talán mert éppen szűkiben volt — előfordult vele — zacskónyi aranynak? Ennek tréfája azonban ne üsse el a mélyenszántó tényálladékot: 1430ra Magyarországon beérett az idő arra, hogy az eladdig érintetlen és érinthetetlen nemesi egységhez — honfoglalók, királyi hospesek és az Aranybulla kedvezményezte várjobbágyság — újabb elem is járulhasson: a rátermettség alapján királyi kegyelemmel szentesített társadalmi feltörők. Az uralkodó, ezúttal először, nemcsak megállapítja és megerősíti a nemesség fennforgását, nemcsak birtokkal gazdagítja, vagy címerrel ékesíti, hanem jogforrásává is válik. Királyi tetszvényével élve ruházza olyanra, aki eladdig ennek híján volt. Ezentúl pedig Isten kegyelméből és az uralkodó akaratjából kedvezményezettje. Ezzel 1430-ban mozgásba jött egy merev társadalmi keret. A nyíló kiskapun belépett 40
