Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Praznovszky Mihály: Egy köznemesi életút szakaszai (Menyői Tolvay Ferenc: Sors és lehetőség)

Ugyanakkor a lírai élmény adta ihletettség helyett a történelmi hitelességű beszámoló megörökítése jelentkezik mint másodlagos cél. Előbb említett levelében ezt is megfogalmazza: „A mi illeti az én együgyűségemhez képest lőtt historizáló rhytmusokat: akartam a nemzethez való búzgóságomat mutatnom. Continuatiója is folyhatna, ha a dolgok valóságosan csonstálnának s valami hasznocskája is lehetne belőle a nemes magyar vérnek!"

bt) Maga a ránk maradt részlet Zólyom ostromáról szól, amelyben mint láttuk személyesen részt vett Radvánszky Jánossal együtt. (Nem véletlen, hogy éppen ezt a részt küldte el nagylelkű fauthorának.) A műnek kétségkívül több megírt része is volt. Ő maga is említi ezeket: Prológus, Hystorilogus, Epilógus, Epilógus. Igazán sajnálhatjuk, hogy a többi része elveszett s mindmáig nem váltak valóra Thay Kálmán jámbor óhajai: „Vagy talán még föltalálható lenne a többi is Nógrád vagy Gömör valamelyik Tolvay-jal rokon nemes családjának levéltárában? — Faxit Deus et bona eventus. Maga a költemény 72 szakaszból áll. Az 1—9. szakasz a novemberi és decemberi hadi eseményeket örökíti meg (Bajmóc, Lipótvár, Bars, Nyitra megye a helyszínek). A következő részben a 10—16. szakaszban a dunántúli hadjárat egynéhány eseményeit idézi fel. A 17—20. szakasztól kezdődik meg a zólyomi események felsorolása először is a hadi seregek számbavételével. (Négy nógrádi és két Zólyom megyei zászlóalj vett részt az ostromban.) Tolvay Ferenc itt megszakítja az események ismertetését és igen hosszan (21—50. szakasz) ismerteti a hadi rend kialakításának szabályait. Különösen érdekes ez azért is mert azon túl, hogy számot kapunk a kuruc sereg hadszervezési gondjaiból és elképzeléseiből, jelzi azt is, hogy milyen képzetlen, felkészítetlen sereggel kellett a szabadságküzdelmeket folytatni. Nem véletlen, hogy a szabályok többsége a fegyelmezési feladatokról szól a káromló beszéd büntetésétől a szökések retorzióin át az őrtállás szabályaiig. Ezt a szabályzatot nemcsak kihirdették d$ gyakorolták is az ostromló seregek alkalmasint az ostrom szüneteiben. A következő egységben (51—66. szakasz) maga az ostrom leírása következik meglehetős pontos harcászati részletességgel. Aknát fúrnak a falak alá, meghozatják az ágyukat majd megkezdődnek a harcok és a megadási tárgyalások. Ennek során került sor arra, hogy Bottyán János megadja magát: „Itt Bottyán János is benn rekedt vala Mert régi nagy vitéz némettel lovagla De Tolvay Ferenccel tőle lőn parola Hogy ez magyar ügyhöz ü szüve meghajla." Minden kétséget kizárólag titkos egyezségről volt szó hiszen a megállapodás után Bottyán János még visszatért Esztergomba, hogy vagyonát kimentse s csak utána állt át a kurucokhoz, tehát addig ezt a megegyezést titokban kellett tartani. Az ostrom után nagyszabású istentisztelet volt, amit a Zelilógus tartalmaz. Majd végezetül következett a kótyavetye (bár menetközben igen sok holminak lába kelt). Az ostrom eredményéről Tolvay Ferenc a fejedelemnek ment jelentést tenni, Bezzegh Gábor pedig Bercsényi Miklóshoz indult a hírrel. Mindezek közben megjött a parancs, hogy a nógrádi csapatok vonuljanak a rácok ellen a Duna—Tisza közére. Meg kellett várniuk amíg parancsnokuk visszaérkezett a fejedelemtől és azután indultak. A befejező 69—72. szakaszban Tolvay Ferenc folytatja a hadi események ismertetését de sajnos műve ezen fejezetének itt vége szakad. Müve másik nagy egysége 42 strófányi és az előbb említett hálaadást rögzítette benne. 125