Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Praznovszky Mihály: Egy köznemesi életút szakaszai (Menyői Tolvay Ferenc: Sors és lehetőség)

kában hegyével felfelé három nyilat tart. A keretbe foglalt pajzs felett a F RA. TOLV. betűk olvashatók. 1687-ben nógrádi juratus assesorként igen sokat utazik. Utazásainak célja, hogy a megyére kirótt katonai szolgáltatások terheit csökkentesse, illetve teljesen töröltesse. Nem veszélytelen feladatok ezek, hiszen pl. több ízben kellett Caraffához is mennie Eperjesre!

22 Nem kevésbé veszélytelen küldetést vállalt akkor, amikor 1688-ban a losonci reformátusok küldöttjeként I. Lipótnál járt. Augusztus-szeptemberben tartózkodott Bécsben s közben elvállalta a kecskeméti és nagykőrösi eklézsia ügyének képviseletét is. Szeptember 20-án utazott haza Losoncra. 1688 november 13-án továbbra is Nógrádban található. Mint nógrádi esküdt Gácsváralján örökösödési ügyben intézkedik Ráday Gáspár Pest, Pilis, Solt vármegyék alispánja, Darvas János ugyanezen megyék másodalispánja, Szilassy András nógrádi alispán, Ballá Ádám nógrádi esküdt, Kajaly Pál nógrádi és honti jegyző társaságában. Ezek az ügyek — bár tartalmukban érdektelenek számunkra — jelzik, hogy ezekben az években Tolvay Ferenc iskolázottsága, ismeretei révén a közigazgatásban tevékenykedett, sokat foglalkoztatták mint tekintélyes, a jogi gyakorlatban jártas személyt. Az 1689-es esztendőben mint Pest-, Pilis-, Solt megyei tisztviselőt látjuk és számos esetben bukkan fel neve ügyintézőként. Bár a kapcsolat kialakításának időpontját még nem ismerjük pontosan, de tény, hogy ebben az évtizedben igen szoros volt ezeknek a megyéknek az összefonódása. A 18. század második felében Nógrád, Heves és Külső Szolnok, Pest-, Pilis-, Solt és Csongrád vármegyék rendszerint Füleken, Losoncon, Gácson, Szécsényben tartották megyei üléseiket, intézték régiójuk mindenfajta ügyeit. Bár végül is az országnak ez a része sem volt biztonságos. Példa rá Fülek esete, amelyet 1682-ben Thököly Imre ostrommal foglalt el és a hősiesen védekező Koháry Istvánt csak katonái árulása révén tudta elfogni. Az ostrom közben kigyulladt várban égett el Pest-, Pilis és Solt, Heves és Külső Szolnok vármegyék valamint Nógrád vármegye levéltára számos nemesi család archívumával együtt. A közös tevékenység azonban továbbra is élő volt. Számos ügyirat keltezése jelzi, hogy a Pest megyeiek Losoncról, Gácsról írják leveleiket s nem egy esetben ide is hívják ügyeik intézésére az érintett feleket. Kb. 1687 táján válik szét ez a közigazgatási együttműködés. (S 1689-től ismét Budán tartották a Pest megyei közgyűléseket.)" A kapcsolat kétoldalúságát jelezte az is, hogy pl. Kecskemét környékön több nógrádi nemesnek voltak birtokai így pl. Koháry Istvánnak aki 1670-ben Szécsi Máriától, majd 1676ban I. Rákóczi Ferenctől vett zálogba itt birtoktesteket, így a nógrádiak jelenléte, megjelenése, mindennapos politikai gyakorlat volt s egyúttal lehetőség is a Pest megyei hivatal elnyeréséhez. Tolvay Ferenc ügyeiben mint hites esküdt (juratus assessor) illetve pénztárnok szerepel. Általában a kirótt pénzek behajtását követeli, katonai executió Icát jelent be.

26 Ezeketa leveleket Pestről jegyzi más megyei tisztviselőkkel együtt, de rendelkezik Jászberényből is. Leveleit rendszerint magyarul írja de igen erősen keveredik benne a latin szóhasználat is. Egy ízben meg is jegyzi: „Mivel minden szegény helyeken nincsen elegendő Deák ember az ki megh tudná fordítani és magyarázni Annonae Praefectus Urunk eő kegyelme deákul írt Currensét. Annak okáért akaránk röviden summáját magyar nyelvünkön kinekkinek tudtára adni."

27 Időnként hivatalos leveleiből is ki-ki világlik őszinte érzése, az áldatlan helyzet feletti aggodalma. Személyesen tapasztalhatta, milyen embertelen követelményekkel sújtják az adózó népet. A török elleni háború költségeit alapvetően az adózó jobbágyoktól szedték be. A hadsereg élelmezési adóját, a porció 50—70%-át fizette a nép. Illetve fizette volna, de képtelen volt rá. Főleg olyankor, amikor az adót évente kétszer-háromszor is követelték rajta. Amikor 1689-ben a kecskemétiek megelégelték Rensing budai kerületi hadi főbiztos túlkapásait s fel120